Észak-Amerikából származik. A 17, század elején került Európába. Sokáig a lakosság alig fogyasztotta. 

A csicsókából (a burgonyához hasonlóan) többféle ételt készíthetünk. Párolható, süthető, főzhető. Nyersen felszeletelve, reszelve kiváló saláta. készülhet belőle leves, főzelék, köret. Gyorsan fő, elegendő 10 perc. Felszeletelve a sütőben is megsüthetjük, igen finom ételkülönlegességet kapunk.

A gumókat főzés előtt érdemes vízben beáztatni, hogy eltűnjön az édeskés ízük. Könnyen tisztítható. Legjobb gyökérkefével jól lesúrolni. Hámozni is lehet, de a dudorok miatt eléggé nehézkes. Nemigen tárolható, a földből kiásott gumót azonnal fel kell használni.

Világszerte ismerik és termesztik. Eredetileg Közép-Ázsiából származó növény. Már az ókori görögök és a rómaiak is kedvelték. A mediterrán és a közel-kelti konyha egyik legfontosabb alapanyaga. Nálunk is ismert volt középkorban. De annyira nem terjedt el.

Recept (eredeti)

A drapp színű, dió ízű borsó rendkívül gazdag ásványi sókban, nagy mennyiségben tartalmaz fehérjét és rostanyagot. Érdemes felvenni ételeink közé.

A borsószemek nagyon kemények, ezért felhasználás előtt legalább 12 órára be kell áztatni. Főzni az áztatóvízében kell. Rendkívül lassan puhul meg. Főzési ideje jóval meghaladja a szárazbabét.  Hogy  megpuhuljon, legalább 2 óra kell.

Csicseriborsóból sokféle ételt készíthetünk (salátát, fasírtot, levest, krémet, tölteléket). Jól fűszerezhető. Igen kedvelt ízesítője a fokhagyma, bors, babérlevél, rozmaring. Ízesíthetjük még citromlével is.

A sózott és pirított borsó különösen kedvelt csemege. Nagyon hasonlít a sós mogyoróhoz. (Tausz)

 4 db tojás, porcukor, vanília, 20 dkg liszt, 2 dl tej, 4 db tojás, zsír, mazsola, 1 dl fehérbor, vaj, cukor.

A tojás sárgáját elkeverjük cukorral, vaníliával, fél citrom levével, reszelt citromhéjjal és kevés sóval. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, és tejjel, liszttel együtt belekeverjük a masszába. A serpenyőben a zsírt felforrósítjuk, beleöntjük a masszát. Előbb a tűzhelyen, állandóan keverve, majd a forró sütőben szép pirosra sütjük. Sütés közben lapáttal többször nyúljunk alá, hogy ne égjen le. Amikor már kemény, a tésztát villával törjük össze és pár percig tovább pirítjuk. Borban áztatott mazsolát is tegyünk bele beletehetünk.
Ha teljesen megsült, öntsük az egészet egy tálba, a megmosott, megszárított mazsolát keverjük bele. Cukorral szórjuk meg, reszelt citromhéjat tegyünk rá. Hígított gyümölcsízzel tálaljuk.

Egész Európában elterjedt. Nálunk mindenütt megtalálható. Hasznos gyomnövény, de értékes gyógynövény is. Ehető! Kedvelt tavaszi csemege. Kitűnő ételek készíthetők belőle. Gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban. Különösen tavasszal ajánlatos fogyasztani. Tápértéke a virágzás előtt a legnagyobb.

Recept (eredeti)

Nagyon jó a csalánleves és főzelék, de csak a zsenge leveleit használjuk.  A levest a sóskaleveshez, a főzeléket a parajhoz hasonlóan főzzük. A csalánt akár levesnek, akár főzeléknek készítjük, először egy-két percig lobogó vízben puhítsuk, csak azután vágjuk apróra. Ha nyersen vajban megpároljuk, és jól elkeverjük, pépes krémet kapunk.

Frissen felhasználhatjuk levesbe és főzelékbe aprítva is. A csalánsalátát a fejes salátának megfelelően ízesíthetjük, tálalhatjuk, de keverhetünk hozzá hagymát vagy más zöldséget is.

Friss hajtásokból tejjel frissítő turmixot készíthetünk. A pépes anyagot belekeverhetjük tejfelbe, joghurtba, kefirbe és körözöttbe. Színezhetünk vele gyúrt tésztát, palacsintát, gombócot. Tojással elkeverve, jól fűszerezve kiváló töltelék tésztákba. (Tausz) 

A cukormáz története nem is olyan régi, Dobos cukrászmester nevéhez kötődik. 1885-ben az általa feltalált kakaóvajkrém frissességének megóvása érdekében tortáját olvasztott cukormázzal vonta be. Találmánya nagy sikert élt meg. A megoldást a mai napig használják a cukrászok és a háziasszonyok.

Recept (eredeti)

Porcukrot használjunk, fémszitán szitáljuk át. A kívánt mennyiség felét tegyük egy tálba, adjuk hozzá a tojásfehérjét, majd az egészet verjük fel habosra.

Ezután öntsük hozzá a citromlevet és több adagban a maradék porcukrot. Keverjük habos krémmé a masszát. Ha túl sűrűre sikerült a máz, öntsünk hozzá egy kis citromlevet. A kész masszát különböző színezékkel (kakaó, gyümölcslé, ételfesték) színezzük.

Ha tortát vonunk be vele, a tetejére, illetve oldalára kenjük a cukormázat. Tegyük langyos sütőbe, hogy megszáradjon, és szép fényt kapjon. Fényesebb lesz, ha bekenjük konyakkal.

Mindig hideg vízbe mártott késsel szeleteljük fel a tortát, mert így kevésbé sérül a máz.

Más süteményeknél (puszedli, kalács) a mázat egyszerűen ráöntjük a kihűlt sült tésztára, és hagyjuk megdermedni. (Tausz)

A harmincas években az egyik legnépszerűbb leves volt. A menükben előkelő helyet foglalt el.

Recept(1930)

Zsíron megpároljuk a fölkarikázott vöröshagymát (egy fej), hozzáadjuk a mosott, felkockázott zsenge cukkinit (4 db ),  az egészet átforgatjuk. (Ha a cukkini a kertből van, nem kell meghámozni!)

Felöntjük annyi húslevessel vagy csont lével, hogy ellepje. Közben apróra vágjuk a leöblített kaprot. Egy részét a leveshez adjuk, sózzuk, borssal meghintjük.

Puhára főzzük a cukkinit, majd péppé zúzzuk, beleöntjük a joghurtot (2 dl) és simára keverjük. Hozzáadunk annyi vizet, hogy  közép sűrű legyen a leves. Újra felforraljuk.

Hagyományos galuskát készítünk. Állni hagyjuk a masszát, majd  hideg vízbe mártott kis kanállal a forró levesbe szaggatjuk, Párpercig főzzük, azután a levest tálaljuk. A leves tetejét még megszórjuk kaporral.  (Tausz)

     Amerikában őshonos. Több ezer éve ismerik.  A mai formájában csak a 18. században alakult ki. Nálunk  legjobban a kicsi, zsenge fogy.

A kicsi, zsenge cukkini, héjával együtt fogyaszthatjuk. A nagyobbakat viszont meg kell hámozni. Felhasználásuk előtt alaposan mossuk meg, és csak utána hámozzuk meg, illetve daraboljuk fel a kívánt formára. Vághatjuk karikára, kockára, hosszában, és felszeletelhetjük vékonyan is. Ha a cukkinit tölteni szeretnénk, akkor a nagyobb darabok belsejét tisztítsuk ki, és helyére tömjük be a húsos, rizses tölteléket. Előfordulhat, hogy egyes példányok keserűek. Ilyenkor a meghámozott darabokat sózzuk be, és rövid időre hagyjuk állni. A kesernyés íz biztosan eltűnik.

Cukkiniból készíthetünk leveseket, köreteket, feltétet, töltött és rakott ételeket. Ehetjük grillezve, nyárson sütve, de ne főzzük túl puhára! Nyersen is nagyon ízletes. Salátának kitűnő. Jól fűszerezhető. Ízesíthetjük petrezselyemmel, fokhagymával, mentával, kaporral, borssal, bazsalikommal.  Tausz

Amióta a céklát ismerik, azóta a konyhákban is jelen van. Leginkább nyersen fogyasztják. Főleg saláta készül belőle, de ivóléként is népszerű. Legjobbak az apró céklák, mert szép sötét bordó színük van. A gumókat ne áztassuk, mert festékanyaguk kiázik, elvesztik szép színűket. Tövét és gyökerét is csak felhasználás előtt vágjuk le.

Recept (eredeti)

A gumókat alaposan mossuk meg, hámozzuk meg, vágjuk vékony karikákra.

Megsózzuk, egy kevés darált köménymaggal megszórjuk, keverünk hozzá két kanál ecetes tormát, és felengedjük gyengén édesített salátalével, mely ecetből, sóból és vízből készül. Ezután a megtisztított tormát is belereszeljük durva reszelővel.

A léből csak keveset öntsünk a salátára, mert a cékla is ereszt levet.

Fogyasztás előtt néhány órát hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek.

Ha puhán szeretjük, a gumókat héjastól főzzük puhára. Az elfőtt vizet forró vízzel pótoljuk. A megpuhult céklát meghámozzuk, majd karikákra vágjuk, ízesítjük. (Tausz)

A cékla a Földközi-tenger környékén honos. Már a rómaiak és görögök is fogyasztották. Nálunk a 17. században vált ismertté, de csak a 19. században terjedt el a konyhákban. Mára már szinte az egész világon termesztik. Főleg a gyökerét fogyasztjuk, de zsenge hajtásai, levelei salátába keverve fogyaszthatók.

Recept (eredeti)

 A céklát héjastól főzzük. Ezért főzés előtt jól mossuk meg, sőt ha szükséges, kefével is súroljuk le. Ne szeleteljük fel, egészben tegyük fel főni. Az edénybe csak annyi vizet töltsünk, hogy ellepje a zöldséget. Fedő alatt kis lángon puhítsuk.

 Ha a cékla főzővízébe egy kevés cukrot teszünk (2 liter víz, egy kávéskanál cukor), megőrzi piros színét. Szép színe miatt hidegtálak díszítésére kiváló.

 A megfőtt céklát könnyen meghámozhatjuk, ha kiemeljük a forró vízből, lecsöpögtetjük, majd rögtön hideg vízbe mártjuk. Kitűnő saláta és körítés készíthető belőle. Mindig hidegen tálaljuk!  Főzhetünk belőle levest, céklapürét, eltehető ecetesen, de italként is kiváló.  (Tausz)

Eredetileg bizánci találmány. Az ibériai félszigeten már a középkorban bevett konyhatechnikai módszer volt. Később átkerült az olaszokhoz, majd az osztrákok hozták be Bécsbe, így került hozzánk.

Recept (1910)

Az előkészített húsokat, zöldségféléket először mindig a lisztbe, majd a simára kevert tojásba, végül a zsemlemorzsába forgassuk, de csak annyi morzsát tegyünk rá, amennyit a tojás felvesz. A tojást jól verjük fel, azonban ne szaporítsuk tejjel vagy vízzel, mert sütéskor leválik a panír.

Morzsa nélkül is panírozhatunk. Ilyenkor az anyagot csak tiszta lisztbe és tojásba vagy palacsintatésztába mártjuk. A palacsintatésztát tojáshabbal vagy tejben elkevert élesztővel lazítsuk.

A sütésre szánt anyagot mindig töröljük szárazra és csak közvetlenül a panírozás előtt sózzuk meg. Így nem ereszt levet, sütéskor nem válik le a panír. A bundázott darabokat ne rakjuk egymásra, és ne hagyjuk sokáig állni, mert a bundázás elázik, nem lesz ropogós.

A bundázott ételeket bő, forró zsiradékban süssük. Ha zsír nem elég forró, a panírozás elázik. Ha a hús vastag, először célszerű mindkét oldalát fedő alatt, kis lángon sütni, majd fedő nélkül nagyobb lángon újból átsütni. (Tausz)