Ételeink egy részét édesítenünk kell. Korábban a fő édesítőnk a méz volt. A cukornád elterjedésével új édesítőszer született, a cukor. A középkori étkezési kultúrát alapjában megváltoztatta. Népszerűségét fokozta a 19. században a cukorrépából előállított cukor is. Európában, és így nálunk is rohamosan elterjedt a termelése és felhasználása.

Recept (1910)

Alapszabály: mindig a szájunk íze szerint édesítsünk, de kerüljük a túlzást, az agyoncukrozást, mert az ételek elvesztik eredeti jellegüket. Mértékét mindig az egyéni ízlés határozza meg.

Néhány étel (sóska, paradicsom) savanyú ízét édesítéssel mérsékelhetjük. Ha a salátaléhez egy kevés cukrot adunk, íze simább, kellemesebb lesz.

Előfordulhat, hogy az édes étel ízét kell kiemelnünk, ilyenkor egy csipetnyi só segít. Sós ételünk viszont akkor lesz jobb ízű, ha egy kevés cukrot is belekeverünk.

Ha cukorral édesítünk, ne főzzük sokáig az ételben, mert veszít édesítő erejéből. Legjobb, ha a készételhez keverjük. Befőzésnél is  érdemesebb előbb megfőzni a gyümölcsöt, és csak azután édesíteni. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70