Európában, nálunk is őshonos. Erdők, bozótosok tüskés cserjéje. 2-3 m magasak, leveleik tojásdadok, termése a piros, hosszúkás csipkebogyó. Virágaik fehér vagy halványan pirosak. Május-júniusban nyílnak.

Recept (1930)

Ha teát készítünk a csipkebogyóból, ne főzzük, és ne forrázzuk, elegendő langyos vízben áztatni. Csészénként öt-hat kettévágott bogyót áztassunk be este. Reggelre kiáznak a csipkehús hatóanyagai. Melegítés, édesítés után csészébe szűrve fogyaszthatjuk. Két-három csésze tea fedezi a napi C-vitamin szükségletet.

Teának csak szép piros, egészséges bogyókat használjunk. A bogyókat lehetőleg szeptemberben, dércsípés előtt szedjük, mivel az első dér után már puhák. A leszedett termést gondosan kell szárítanunk. Száríthatjuk egészben vagy felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva.

A csipkehúst vagy bogyót száraz helyen egy évig eltarthatjuk károsodás nélkül, utána ajánlatos a készletet felfrissíteni. A tealevet viszont nem tanácsos eltenni még másnapra sem, mert elveszti C-vitamin tartalmát. (Tausz)