Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó örökzöld cserje. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén. Ma már az egész mediterrán térségben elterjedt. Vadon él a nehezen elérhető sziklalejtőkön.

Recept (1910)

A jó kapri kicsi, kemény, gömbölyű és zárt, sötétzöld színű. Az összegyűjtött borsónyi virágbimbókat fonnyasztás után sós vízben, ecetes lében vagy olívaolajban tartósítják. Kis üvegekben vagy üvegfiolákban, nagyságuk szerint rendezve árusítják.

Az enyhe illatú, kellemesen fanyar és csípős ízű bogyót elsősorban sültekhez, mártásokhoz és zöldségből készült salátákhoz használjuk. De hidegtálakat is díszíthetünk vele. Az ételeknek pikáns ízt kölcsönöz.

 Erős aromája miatt óvatosan használjuk. Ne adagoljuk túl, mert elnyomja az ételek jellegzetes ízét.

Más növényekkel kiegészítve, étvágygerjesztő teát is készíthetünk belőle.  Gyakran hamisítják úgy, hogy a kapri virágbimbói közé más növény bimbóit (mocsári gólyahír, sarkantyúvirág) keverik.