Nálunk már a 16. században is elérhető hús volt. Kezdetben elsősorban a borjú fejét kedvelték, később jött a bundázás korszaka, ahol a bécsi szelet került előtérbe. A borjúhús nem tartozott az olcsó húsok közé. Ezért leginkább az ünnepek fő eledele volt.

Recept (1915)

A borjúhúst először mindig pároljuk vagy előfőzzük, csak azután sütjük, különben nagy víztartalma miatt összezsugorodik. A párolás forró zsírban, fedő alatt, az előfőzés forrásban lévő vízben 5 percig történjen.

A húst sütés előtt sózzuk, fűszerezzük. Melegítsük át a sütőt!  A húst legalább egy órán át süssük, közben saját levével locsoljuk, ne hagyjuk kiszáradni. Vizet csak akkor öntsünk alá, ha saját leve elpárolgott, zsírjára sült.

Ha már szép piros, de még nem puha, öntözzük meg egy-egy kanálnyi ecettel vagy citromlével. A rostok megduzzadnak, és gyorsan megpuhulnak.

A sütőből kivett húst csak néhány perces pihentetés után vágjuk fel. A rostok kissé megkeményednek, így könnyebben szeletelhető. (Tausz)