A belsőségek közül talán a szalontüdő a legelterjedtebb étel. Egyszerű, könnyű ételkülönlegességnek számít. A legízletesebben ősidők óta a kocsmákban, vendéglőkben készítették. A fűszeres, savanykás menü csábította a vendégeket. Az elmúlt századokban az osztrák, cseh vendéglők fő ételei közé tartozott a szalontüdő. A magyar csárdákból, konyhákból sem hiányzott. Sőt elkészítési módja szerint magyarnak is tekinthető. Eredetileg csak borjútüdőből készítették, később álltak át a sertésre.

Először tisztítsuk meg a tüdőt (egy kiló), majd egy fej megtisztított vöröshagymával, egy babérlevéllel, sóval, borssal tegyük fel főni annyi vízben, hogy ellepje. Lefedve főzzük puhára. Ha megfőtt és kihűlt, vágjuk vékony metéltre és tegyük át egy másik lábasba.

Zsírban cukorral (evőkanál) pirított barna rántást készítünk. Ezután hozzátesszük az apróra vágott vöröshagymát (egy fej), az összezúzott fokhagymát (3 gerezd), a leszeletelt uborkát (egy nyers), a kapribogyót és a reszelt citromhéjat. Jól átkeverjük, megszórjuk pirospaprikával és felengedjük azzal a lével, amelyikben a tüdő főtt. Felforraljuk. Sóval, citromlével, mustárral, ecettel ízesítjük, rászűrjük a metéltre vágott tüdőre. Tejfölt is tehetünk rá.

A fűszeres, savanykás tüdőt zsemlegombóccal tálaljuk. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70