Ősidők óta használt fűszer. A Földközi-tenger vidékéről származik. Nálunk mindenhol terem. Igénytelen, talajban nem válogatós növény. A korianderlevél közel-keleten  kedvelt fűszer, de ma már hazánkban is többfelé termesztik. Levesekhez, salátákhoz, mártásokhoz mindig frissen használjuk, de ne főzzük bele az ételbe, hanem csak a főzés végén szórjuk rá. 

Recept (1910)

Az egész növény erőteljesen aromás. Magja kerek, világos-barna. Levele hasonlít a petrezselyemhez, de íze egészen más. Levelét és magját levesekbe, köretekbe, páclébe tehetjük. Sültek, hús- és sonkapácok, káposztafélék, szószok, készítéséhez is igen jó. A koriander a kenyérfélék és a mézeskalács fűszeréül is szolgál.

Levesekhez, salátákhoz csak frissen használjuk. Az ételbe ne főzzük bele, a főzés végén szórjuk rá. Magját olajban megpiríthatjuk, majd törjük össze és így keverjük az ételbe.

Mindig a legfiatalabb szárrészeken lévő leveleket használjuk ízesítésre. Apróra vágott levele egy egyszerű zöldségleves megbolondítására is alkalmas, de óvatosan bánjunk vele.

Különösebb nehézség nélkül termeszthetjük otthon. A lakásban világos és hűvös helyre állítsuk. A rendszeres öntözést meghálálja. Márciusban ültessük tápanyagban gazdag talajba, 3-4 cm mélyre, 20 cm sortávolságra. A növény júliusban virágzik, termése augusztusban érik. Éretten pereg, ezért zöldes barna állapotban vágjuk le az ernyőket. Szárítsuk meg, majd morzsoljuk le.

Kelet-Ázsia mediterrán vidékéről származik. Kínában és Japánban már a 3. században termesztették és fogyasztották. Európába később, a 19. században került. Nálunk pedig alig ismerték. A múlt század elején csak néhány kocsmában, vendéglőben találkozhattunk vele.

Recept (1930)

A kínai kelt jól megmossuk. Leszedünk annyi levelet, amennyire szükségünk van. Ujjnyi szélesre szeleteljük és tálba tesszük. Karikára vágjuk a paradicsomot és a zöldpaprikát, és szintén beletesszük a tálba. Meghintjük zúzott fokhagymával és kaporral. Salátalével leöntjük, és néhány órát érleljük.

A salátalevet (2 liter) egy evőkanál almaecetből, fél citrom léből, kettő evőkanál olívaolajból, egy kevés borsból állítjuk össze. Az egészet fehérborral (2 dl) is meglocsolhatjuk.

Tálalás előtt felszeletelt főtt tojással díszítjük. Végül megszórjuk vágott zsázsával vagy metélőhagymával. Tehetünk a tetejére reszelt sajtot is. 

A tojás ősidők óta az egyik legjelentősebb táplálék. Könnyen megszerezhető és egyszerűen elkészíthető. Tápértéke a húséhoz hasonló. Főzése is egyszerű, de nem mindegy hogyan. A főzést kezdhetjük hideg vízben is, és forrásban lévőben is. Az utóbbi miatt a fehérje gumis, a felszíne pedig zöldes színű lesz.

Recept (1910)

A tojást hideg vízben tegyük fel és forrástól számítva 10 percig főzzük, majd öntsük le róla a forró vizet. Öblítsük le hideg vízzel. Ha az öblítést elmulasztjuk, tovább fő, elszíneződik.

Főzés előtt a tompa végén tűvel szúrjuk át, hogy főzés közben ne repedjen meg. Ha viszont már repedt, legjobb a vízbe egy kevés ecetet vagy sót tenni. A só, illetve az ecet megakadályozza, hogy a fehérje a repedésen kifolyjon.

Ha a tojást szoba hőmérsékleten tároltuk, kemény állapotban könnyebb megtisztítani. De jól tisztható, ha főző vizébe kevés sót szórunk, s ha elkészült, néhány percre hideg vízbe tesszük.

Legkönnyebben tojás szeletelővel vágható fel a tojás, ha nincs, vizes késsel is felszeletelhetjük. A kést minden szelet előtt mártsuk forró vízbe.

A házi konyhákban gyakori étel. Olcsó és egyszerű. Éttermekben, vendéglőkben nem igen szolgálják fel. Kifőzdékben az étlapon előfordul.

Recept (1910)

Először is a káposztát (2 fej) megszabadítjuk torzsájától és a vastag levélbordáktól. Széles csíkokra szeleteljük. Közben káposztánként fél kg krumplit meghámozunk, és kockákra vágjuk.

Zsírban halványra fonnyasztunk két fej szeletelt vöröshagymát. Ráhelyezzük a csíkokra vágott kelkáposztát. Megszórjuk köménymaggal, majoránnával és borssal. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, és ráöntünk annyi vizet, hogy az egészet ellepje, puhára főzzük. Jobb ízű lesz a főzelék, ha füstölt hús levében készül.

Közben világos rántást készítünk, apróra vágott vöröshagymával (egy fej), fokhagymával (2 gerezd), pirospaprikával, borssal fűszerezzük, és hideg vízzel simára keverjük, a megpuhult káposztát és krumplit berántjuk, felforraljuk. Vigyázzunk, ne legyen túl sűrű.

Füstölt hússal, fasírttal tálaljuk.

1 fej vöröshagyma, egy szál sárgarépa, 1 db zeller, 1 db gyökér, 30 dkg bimbóskel, 1 liter húsleves, zsír, bors, liszt 1 db krumpli, pirospaprika, szerecsendió, 2 dl tejföl, 2 db tojás, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom.

Ha levest készítünk, először a hagymát (egy fej) apróra vágjuk, zsíron üvegesre pároljuk. A zöldségeket karikára vágjuk, hozzáadjuk a bimbós kelt, felöntjük egy liter húslevessel (csontleves is jó), fűszerezzük (bors, pirospaprika, szerecsendió), és 30 percig főzzük. A tejfölt liszttel összekeverve a levesbe öntjük, és rövid ideig forraljuk. A liszt helyett tojássárgáját is keverhetünk a tejfölbe. Amikor már minden megfőtt, belevágunk egy pár virslit, és forralás után forrón tálaljuk.

Recept (1910)

A karfiolt (egy fej) rózsáira szedjük, megtisztítjuk, és húslevesben (egy liter) puhára főzzük. Készülhet csontlevessel is.

Közben petrezselymes zsírban megpároljuk a gombát (3 db).

Világos petrezselymes rántást készítünk, és feleresztjük a karfiol levével, majd beletesszük a puhára főtt karfiolt., és az egészet ráeresztjük  a megpárolt gombára,  rövid ideig forraljuk, hogy a főtt karfiol ne essenek szét. Kívánság szerint fűszerezzük (só, bors, pirospaprika).

Levesestálban két tojás sárgáját három kanál tejföllel elkeverünk, és tálaláskor ráöntjük a levest.

Levesbetétként galuskát vagy főtt rizst készíthetünk hozzá.

A vadkáposzta termesztett változata. Elsősorban Európában népszerű. Nálunk is sokféleképpen dolgozzák fel. Készülhet belőle leves, köret, saláta, de rántva is jó.

Recept (1930)

Csak hófehér, tömör húsú, friss levelű karfiolt dolgozzunk fel. Ha egészben főzzük, előbb öntsük le forró sós vízzel, és ebben hagyjuk néhány percig állni. Ilyenkor a zöldségben megbúvó férgek, kukacok, csigák előbújnak. Vásárláskor vegyük figyelembe, hogy a sárgás vagy szürkés színű virágok már állottak, kesernyés ízűek.

A karfiol főzővizébe mindig tegyünk egy kevés sót és cukrot, hogy jobb ízű legyen. Ha a léhez néhány csepp citromlevet is adunk, megőrzi fehérségét és eltűnik a jellegzetes szaga. Ha a karfiol rózsája már sárga, a főzővizébe öntsünk egy kevés tejet, a növény ismét üde és szép fehér lesz. Fontos: a rózsa a főzés alatt legyen mindig a víz alatt.

A fejeket nem kell teljesen puhára főzni, mert készítés, illetve tálalás közben könnyen szétmorzsolódnak. Levesben viszont főzzük puhára. Ha egészben szeretnénk megfőzni, vágjuk be a torzsáját kereszt alakban! Fedő alatt pároljuk, gyorsan elkészül.

Nem puffaszt a karfiol, ha az első főzővizet leöntve friss vízben fő tovább.

A karfiol többféleképpen elkészíthető zöldség. Jóízű leves készülhet belőle, kiránthatjuk, párolhatjuk, de kedvelt csemege a rakott, tojásos, sajtos karfiol is.

A karalábéból készült ételek közül igen kedvelt a leves.  Mivel a magyar konyha egyik legkönnyebben elkészíthető étele, nagyon népszerű.

Recept (1930)

A megmosott, meghámozott karalábét (30 dkg) kockára vágjuk (de metélten is jó), közepes nagyságú hagymát is beleszeletelünk, pirospaprikával megszórjuk, majd zöldpetrezselymes zsírban megpároljuk, egy kevés (három evőkanál) liszttel meghintjük, elkeverjük, feleresztjük forrásban levő csont lével vagy vízzel, és megsózzuk. Hozzáadunk egy kevés cukrot, tejet, majd ismét felforraljuk.

Ha megfőtt, belefőzzük a galuskát, megborsózzuk. Tálalás előtt néhány kanál tejfölt keverjünk a leveshez. A tetejét apróra vagdalt friss zöldpetrezselyemmel meghintjük.

A káposzta rokona a karalábé. Kétezer év óta ismert növény Közép-Európában. Nálunk is népszerű, sokan fogyasztják nyersen és főzve egyaránt.  Első írásos emlék 1558-ból származik.  A magyar neve német nyelvből alakult ki.

Recept (1930)

A megtisztított karalábét (1,5 kg) apró kockákra vágjuk. Figyeljünk oda, hogy a fás részek ne kerüljenek az ételbe, mert elrontják az egész főzeléket.

Forrásban levő sós vízbe tegyük fel főzni. Vigyázzunk, hogy forrása ne álljon le. Csak akkor sózzuk meg, ha majdnem puhára megpuhult. Víz csak annyi legyen rajta, amennyi a főzelékhez kell.

Világos rántást készítünk, aprított zöldpetrezselymet keverünk bele, majd egy kevés tejjel (egy dl) feleresztve a megfőtt karalábéra szűrjük.

Ízlés szerint törött borssal, egy kevés cukorral ízesítjük, és óvatosan keverve, készre pároljuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy a főzelék se túl sűrű, se híg ne legyen.

Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó örökzöld cserje. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén. Ma már az egész mediterrán térségben elterjedt. Vadon él a nehezen elérhető sziklalejtőkön.

Recept (1910)

A jó kapri kicsi, kemény, gömbölyű és zárt, sötétzöld színű. Az összegyűjtött borsónyi virágbimbókat fonnyasztás után sós vízben, ecetes lében vagy olívaolajban tartósítják. Kis üvegekben vagy üvegfiolákban, nagyságuk szerint rendezve árusítják.

Az enyhe illatú, kellemesen fanyar és csípős ízű bogyót elsősorban sültekhez, mártásokhoz és zöldségből készült salátákhoz használjuk. De hidegtálakat is díszíthetünk vele. Az ételeknek pikáns ízt kölcsönöz.

 Erős aromája miatt óvatosan használjuk. Ne adagoljuk túl, mert elnyomja az ételek jellegzetes ízét.

Más növényekkel kiegészítve, étvágygerjesztő teát is készíthetünk belőle.  Gyakran hamisítják úgy, hogy a kapri virágbimbói közé más növény bimbóit (mocsári gólyahír, sarkantyúvirág) keverik.