Ősidők óta használt fűszer. A Földközi-tenger vidékéről származik. Nálunk mindenhol terem. Igénytelen, talajban nem válogatós növény. A korianderlevél közel-keleten kedvelt fűszer, de ma már hazánkban is többfelé termesztik. Levesekhez, salátákhoz, mártásokhoz mindig frissen használjuk, de ne főzzük bele az ételbe, hanem csak a főzés végén szórjuk rá.
Recept (1910)
Az egész növény erőteljesen aromás. Magja kerek, világos-barna. Levele hasonlít a petrezselyemhez, de íze egészen más. Levelét és magját levesekbe, köretekbe, páclébe tehetjük. Sültek, hús- és sonkapácok, káposztafélék, szószok, készítéséhez is igen jó. A koriander a kenyérfélék és a mézeskalács fűszeréül is szolgál.
Levesekhez, salátákhoz csak frissen használjuk. Az ételbe ne főzzük bele, a főzés végén szórjuk rá. Magját olajban megpiríthatjuk, majd törjük össze és így keverjük az ételbe.
Mindig a legfiatalabb szárrészeken lévő leveleket használjuk ízesítésre. Apróra vágott levele egy egyszerű zöldségleves megbolondítására is alkalmas, de óvatosan bánjunk vele.
Különösebb nehézség nélkül termeszthetjük otthon. A lakásban világos és hűvös helyre állítsuk. A rendszeres öntözést meghálálja. Márciusban ültessük tápanyagban gazdag talajba, 3-4 cm mélyre, 20 cm sortávolságra. A növény júliusban virágzik, termése augusztusban érik. Éretten pereg, ezért zöldes barna állapotban vágjuk le az ernyőket. Szárítsuk meg, majd morzsoljuk le.