4 db borjúláb, 1 kg csont, só, 4 dl fehérbor, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1 fej hagyma, 1 db zeller, 1 fej hagyma, bors, babérlevél, cukor, borecet, petrezselyem.

A borjúlábat, sertésbőr darabkákat és a csontot négy liter vízben főzzük meg, és kellően sózzuk is meg. Ha különösen finom ízű aszpikot akarunk készíteni, akkor egy liter víz helyett ugyanannyi fehérbort adjunk a csontokhoz a főzés elején. Fűszerként – több órás főzés után – tegyünk a lébe kevés sárgarépát, fehérrépát, zellert, hagymát, pár szem borsot és néhány babérlevelet. A szép, mély sárga szín elérése céljából pirítsunk meg egy kis kanál cukrot, eresszük fel néhány kanál forró lével s öntsük hozzá, valamint tegyünk bele, ízlés szerint, kevés borecetet is. Amikor a lé fehérre főtt, szűrjük le, s tegyük hideg helyre, hogy a tetejéről a megfagyott zsírját tudjuk leszedni. Ha az aszpik még zavaros lenne, a levet szűrjük le, ha kell többször. Majd a levet öntsük át a formákba, hogy megmerevedjen.
Ha az aszpikot fel szeretnénk vágni, vágás közben a felületét enyhén ecetes vízzel permetezzük be. A 17 ezres receptgyűjteményből.