A csirkemelleket (2-4 db) kicsontozzuk, gyengén besózzuk. A zsíron megfonnyasztjuk a vékony felkarikázott hagymát (egy fej), rádobjuk a meghámozott, 6-8 részre vágott paradicsomot (2 db), az áttört fokhagymát, ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük, fedő nélkül 5 percig forraljuk. Közben a nyers káposztát (fél fej) megtisztítjuk, kisujjnyi széles csíkokra vágjuk, a paradicsomhoz adjuk, és fedő alatt puhára (20-25 perc) főzzük. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a zsírt. A csirke-darabokat megtörölgetjük, a forró zsírban mindkét oldalukon megpirítjuk, majd fedő alatt 10-12 percig pirosra sütjük. A káposztát átöntjük a serpenyőbe, összeforraljuk a pecsenyelével, végül, ha kell, sózzuk. A húst (felszeletelve) tálra tesszük, köré szedjük a káposztát és tálaljuk. 

A káposzta a vadkáposztából alakult ki. A világon mindenhol ismerik és termesztik. Az Óceán-partvidékéről származik. Már az ókorban teret hódított a Földközi-tenger medencéjében is. A görögök és a rómaiak kedvenc étele volt. Azóta számos fajtája alakult ki.

Recept (1930)

A savanyú káposztát apróra összevágjuk. A füstölt szalonnát kockára aprítjuk, majd a zsírját kisütjük. Rátesszük a finomra metélt hagymát, és üvegesre pirítjuk. Ezután a tűzről lehúzva bekeverjük a pirospaprikát, és apránként ráöntünk 8 dl húslevet, hozzáadunk 2 dl fehér, bort, majd felforraljuk. Közben beleteszünk egy babérlevelet.

Ha sűríteni szeretnénk, hagyjuk el a bort, keverjük simára egy evőkanál lisztet két deci tejföllel és mustárral, majd öntsük a forrásban lévő levesbe. Folyamatosan kevergetve ismét felforraljuk, és kis lángon főzzük pár percig. Végül ízlés szerint pikánsra ízesítjük

Ázsiában vadon él, onnan került Európába. Mint fűszernövényt régóta ismeri az emberiség. A magyar konyha kedvelt ízesítője. Jellegzetes aromáját illóolaja adja. Készíthetünk belőle levest, mártást, jól használhatjuk a savanyúságoknál. Igen kedvelt a kapros-túrós lepény vagy rétes.

Recept (1910)

Frissen és szárított formában egyaránt használjuk fűszerezésre. A legjobb a friss. A szárítással tartósított kapor illóolaj tartalma, fűszerező értéke némileg csökken.

Mindig a főzés befejezése előtt adjuk az ételhez, különben elmegy az illata. Használatával legyünk óvatosak, mert a túlzott fűszerezés fanyar, kesernyés ízt ad az ételnek. Mártások készítésénél se főzzük bele, inkább tálalás előtt adjuk hozzá.

Frissen elsősorban levesek, húsételek, mártások, főzelékek, pácok ízesítésére használjuk. A kovászos uborka, a túros lepény, és a tökfőzelék elkészítésénél nélkülözhetetlen.

Készíthetünk belőle kiváló salátaízesítőt, ha a friss kaprot 3-4 napig 10 %-s ecetben áztatjuk (egy liter ecet, egy csokor kaporlevél).

Igen népszerű a morzsolt kapor, melyet házilag is elkészíthetünk. A virágzás előtt levágott és megszárított kapor száráról a leveleket morzsoljuk le és jól zárható edényben tároljuk. Szükség szerint használjuk.

Átható aromája miatt a kapormag is igen jó fűszer. Egészben marad meg legjobban az íze. Sülteket, pácokat, salátákat ízesíthetünk vele. A magot folyamatosan szedjük, mert az érése elhúzódik és a korábban érő ernyők magjai leperegnek. A legértékesebb termést a főhajtás ernyőjéből nyerhetjük. 

A kagyló gyűjtése és felhasználása konyhai célra egy idős az emberiséggel. A kagylógyűjtésben, fogyasztásban, Európában a franciák, spanyolok, olaszok, belgák, hollandok járnak az élen. 

 Csak zárt páncélzatú, kemény héjú és tengerszagú kagylót vegyünk (gyűjtsünk). Ha valamelyik nincs szorosan zárva, kocogtassuk meg, ha él, azonnal összezárja a héját. Amelyik nyitva maradt vagy lebeg a víz színén, dobjuk ki, mert már romlott.

Az összegyűjtött élő kagylót sós vízben tároljuk, és adjunk hozzá egy teáskanálnyi zabpelyhet. A kagyló így kiüríti a benne lévő homokot. Ezután dörzsöljük le kefével a páncélját, majd ismét tegyük friss sós vízbe. Még a vásárlás vagy a begyűjtés napján tegyük fel főzni. Tárolni nem szabad, mert gyorsan romló étel!

Ha megtisztítottuk, tegyük fel főni vagy párolni. Párolhatjuk a saját levében is, de adjunk hozzá egy kis fehérbort. Általában néhány perc alatt megfő, ezért csak tálalás előtt készítsük el. Főzés alatt páncélzata szétnyílik, amelyik nem nyílt szét, dobjuk ki

Európában, Ázsiában és Észak-Afrika mérsékelt övi területein honos. Már az egyiptomiak és a görögök is fűszereztek vele. Nálunk a szárazabb, füves helyen megél.

Recept (1910)

A kakukkfű erős aromájú fűszer. Nagyon megfontoltan, mértékletesen kell használni, mert nagyobb mennyiségben megváltoztatja, elnyomja az étel eredeti ízét. Legjobb, ha majoránnával, babérlevéllel, rozmaringgal együtt ízesítünk vele.

Ártalmatlan fűszer, ezért a diétás ételeknél különösen ajánlott. Pikáns ételekbe, levesekbe, főzelékekbe tehetjük, párolt húsokra, roston sült pecsenyékre szórhatjuk, de túrók, sajtok ízesítésére is kitűnő. A nehezebben emészthető ételek elkészítésénél (bab, borsó, káposzta, kolbászfélék) a kakukkfű nélkülözhetetlen.

Beszerzése nem gond. Kirándulásaink alkalmával a magasabb fekvésű réteken, köves, sziklás vidékeken gyűjthetjük. Ha van kertünk, termeszthetjük ott is. Éves szükségletünket akár egy balkonládában is megtermelhetjük.

A növényt teljes virágzásakor (májustól) gyűjtjük, és csak a virágzó hajtásokat szedjük. Kis mennyiségben ollóval, sarlóval vághatjuk le. A talaj felett mindig hagyjunk 4-5 ujjnyi magas tarlót. Ha szakszerűen vágtuk, a növényen új hajtások fejlődnek, amelyeket augusztus végén, illetve szeptember elején másodszor is leszüretelhetünk.

A levágott növényt árnyékos és szellős helyen, vékony rétegben kiterítve szárítsuk úgy, hogy megtartsa eredeti színét és jellegzetes illatát.

Szárítás után a levél és virág lemorzsolását követően a szárrészeket rostáljuk ki. A morzsolt fűszert jól záródó edényben tároljuk.      

A kacsák háziasítása már a görögök, rómaiak idején megtörtént, de a fennmaradt írások szerint legkorábban a kacsát háziállatként időszámításunk előtti ezredben is tenyésztették Dél-Kínában. Innen került Európába, először Angliába, majd Németországba. Magyarországra 19. század második felében hozták be edzettsége, igénytelensége miatt, jól lehet már más ősi kacsafajták is léteztek. A kacsa húsa ízletes, finom rostú, lédús. Legjobb a halastavakon nevelt szárnyasok húsa.

Recept (1930)

A kacsát tanácsos ropogósra sütve tálalni. Fiatal vagy hízott kacsa egyformán készülhet pecsenyének. De csak akkor sül ropogósra, ha tisztítás után alaposan megszárítjuk, majd a bőrét sütés előtt egy órával jól bedörzsöljük sóval. Belsejét majoránnával fűszerezzük. A hasüregbe viszont tegyünk egy megtisztított almát, hogy elvegye a kacsa jellegzetes szagát, és magába szívja a felesleges zsírt.

A hús alá ne tegyünk zsiradékot, mert még a legsoványabból is elegendő zsír sül ki, viszont egy kevés vizet mindig öntsünk alá, hogy a zsír olvadását elősegítsük.

A pecsenyét jó meleg sütőben, sűrű locsolás mellett süssük, de csak akkor locsoljuk, amikor a víz már elpárolgott. A forró zsírtól a hús szép színt és jó ízt kap. Ahhoz, hogy mindegyik oldala egyformán piruljon, forgatni kell. Ha sütés közben a combvégek és a szárnyak szenesedni kezdenek, tekerjük be.

Ha a kacsa nem fiatal, először fedő alatt a sütőben pároljuk puhára, majd a fedőt levéve, süssük pirosra, illetve ropogósra. A ropogósra sült kacsát tálalásig hagyjuk a nyitott sütőben.

Az egészben sütött kacsát feldarabolva tesszük a tálba. Először levágjuk a combokat, majd lekerekítjük a szárnyak tövét, azután a kacsát hosszában két darabba vágjuk. A mellhúsát keresztben szeleteljük. A hátrészt 2-3 részre daraboljuk.