Európában, Ázsiában és Észak-Afrika mérsékelt övi területein honos. Már az egyiptomiak és a görögök is fűszereztek vele. Nálunk a szárazabb, füves helyen megél.

Recept (1910)

A kakukkfű erős aromájú fűszer. Nagyon megfontoltan, mértékletesen kell használni, mert nagyobb mennyiségben megváltoztatja, elnyomja az étel eredeti ízét. Legjobb, ha majoránnával, babérlevéllel, rozmaringgal együtt ízesítünk vele.

Ártalmatlan fűszer, ezért a diétás ételeknél különösen ajánlott. Pikáns ételekbe, levesekbe, főzelékekbe tehetjük, párolt húsokra, roston sült pecsenyékre szórhatjuk, de túrók, sajtok ízesítésére is kitűnő. A nehezebben emészthető ételek elkészítésénél (bab, borsó, káposzta, kolbászfélék) a kakukkfű nélkülözhetetlen.

Beszerzése nem gond. Kirándulásaink alkalmával a magasabb fekvésű réteken, köves, sziklás vidékeken gyűjthetjük. Ha van kertünk, termeszthetjük ott is. Éves szükségletünket akár egy balkonládában is megtermelhetjük.

A növényt teljes virágzásakor (májustól) gyűjtjük, és csak a virágzó hajtásokat szedjük. Kis mennyiségben ollóval, sarlóval vághatjuk le. A talaj felett mindig hagyjunk 4-5 ujjnyi magas tarlót. Ha szakszerűen vágtuk, a növényen új hajtások fejlődnek, amelyeket augusztus végén, illetve szeptember elején másodszor is leszüretelhetünk.

A levágott növényt árnyékos és szellős helyen, vékony rétegben kiterítve szárítsuk úgy, hogy megtartsa eredeti színét és jellegzetes illatát.

Szárítás után a levél és virág lemorzsolását követően a szárrészeket rostáljuk ki. A morzsolt fűszert jól záródó edényben tároljuk.