A levest változatosabbá és táplálóbbá tehetjük leves betétekkel.  Közvetlenül a levesbe főzhetjük, vagy külön megfőzve tálalás előtt tesszük a levesbe.

10 dkg búzadara, 5 dkg zsír, 1 db tojás, só, bors, petrezselyemzöld.

A zsiradékot puhára olvasztjuk, beleütünk egy tojást, egy csöpp sóval és egy kevés zöldpetrezselyemmel habosra keverjük. Keverés közben hozzáadagoljuk a darát, majd negyedóráig pihentetjük a masszát.

Forrásban levő levesbe evőkanállal egyenlő nagyságú galuskákat szaggatunk. A kanalat kiszaggatás előtt mártsuk a levesbe, hogy ne ragadjon rá a massza. Ezután a fazekat fedjük le, és a galuskákat lassú forrás mellett hagyjuk megdagadni.

Zsiradék nélkül is készíthetünk daragaluskát. A tojásfehérjét először kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sárgáját, majd óvatos keverés közben belekeverjük a darát. A massza ne legyen túl sűrű, inkább hagyjuk tovább szikkadni. Csak azután főzzük be a levesbe. 

Az étel története érdekes, mivel se milyen pék né nem létezett, ellenben a pékeknél előfordult viszont, hogy az ebédre elkészített  csülköt a kemencében sütötték meg. Valószínű, hogy a név innen származott. Az elmúlt század elején a csülök bármilyen formában kedvelt volt. A pálmát a pékné módra készített csülök vitte el.

A csülköt először sózzuk meg és legalább fél órát hagyjuk állni, hogy a só átjárja. Előre bezsírozott tepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük, és közepesen meleg sütőben sütjük. Amikor a hús már zsírjára sült, kevés vizet öntsünk alá, szép pirosra sütjük. Mielőtt a hús teljesen megpuhult, mellétesszük a megtisztított, feldarabolt krumplit, félbevágott kisebb hagymákat, megsózzuk, borsózzuk és pirospaprikával is meghintjük, majd a sütőben készre sütjük. Egy kissé hagyjuk hűlni, majd kicsontozzuk, és kisebb darabokra vágjuk, a tepsiből kiszedett krumplikra rátesszük. Szószokkal ízesíthetjük. De jó hozzá a fejes saláta, uborka  saláta is. 

A középkorban elődeink a franciáktól vették át. Állítólag először egy francia pékségben állították elő. Vidéken annyira meghonosodott, hogy eredetét sokan nem is ismerik. Legtöbb országban  a csülök maga ismeretlen, mivel a henteseknél ilyen húsrészt nemigen lehet kapni. Sok helyen a sertés bontásakor a csülökrészt nem vágják le, a combon hagyják. Nálunk elkülönítik, ezt sütjük, pároljuk, főzzük.

Recept (1930)

A vásárolt csülköt (egy db) langyos vízben jól ledörzsöljük, leöblítjük, leszárítjuk, megsózzuk, és rövid ideig állni hagyjuk.

Tepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük, és a forró sütőben átsütjük.

Amikor a hús majdnem zsírjára sült, kevés vizet öntünk alá, majd addig sütjük, amíg piros nem lesz.

Közben a megtisztított, hasábokra vágott krumplit, a felszeletelt hagymát a hús köré tesszük, megsózzuk, borsozzuk, és visszatesszük a sütőbe, majd a csülköt készre sütjük. Sütés alatt a húst saját zsírjával öntözgetjük.

Ha elkészült, a krumplit megszórjuk finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Forrón tálaljuk.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A hagyományok szerint a leves az ételek királya. Az él a köztudatban, hogy a leves a gyomrot előkészíti a komolyabb ételek befogadására. Ilyen hagyományok mellett a magyar konyhát nehéz elképzelni leves nélkül . Fogyasztása több száz éves, ősi ételnek számít. Közismert, hogy jó levest készíteni olykor művészet.

Recept (eredeti)

A csontokat alaposan mossuk meg, majd hideg vízben tegyük fel főni, és lassan forraljuk. Ha sertéscsontot használunk, előtte forrázzuk le. A velős csontot azonban  ne forrázzuk, csak hideg vízben jól  mossuk le.

Ha a levest velős csonttal főzzük, mindkét végét tojásfehérjével kenjük be, vagy sóval dörzsöljük be. Így a velő nem fő ki, a lé nem lesz zavaros. A megfőtt velőt a csontból üssük ki, sóval, borssal meghintve külön tányéron a levessel együtt tálaljuk.

Legalább 2-3 órán keresztül főzzük a csontokat. Arra vigyázzunk, hogy a vize ne forrjon el. A zöldséget, a fűszereket és a sót kétórai főzés után tegyük a levesbe. A habot folyamatosan szedjük le a tetejéről.

Ha a leves nagyon zavaros, egy tojásfehérjét kanálnyi vízzel verjük gyenge habbá, és öntsük a levesbe, és addig forraljuk, amíg a lé meg nem tisztult. A tűzről levéve hagyjuk ülepedni. Utána szűrjük le, szép tiszta lesz. Hogy a zavaros alja ne kerüljön a tányérba, mindig merőkanállal merjük ki a levest a fazékból.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A csokoládémáz feltalálása is Dobos cukrászmester nevéhez fűződik. Nemcsak a magyar konyhákban népszerű, hanem a világ valamennyi konyhakultúrájában ismert. Ma is ezt használjuk.

Recept (1930)

A csokoládé bevonat készítéséhez csak jó minőségű csokoládét használjunk. Fontos, hogy állaga és összetétele rugalmas bevonatot képezzen, a torta vagy sütemény szeletelése közben ne törjön.

A csokoládét vágjuk apróra és vízfürdőben olvasszuk fel. Ha hígabb anyagot szeretnénk kapni, az olvadt csokoládéhoz adjunk egy kevés vajat is, így könnyebb kenni.

 A kész anyagot kenjük fel egyenletesen a torta felületére, de más süteményt is bevonhatunk vele. A felkent mázat hagyjuk megdermedni. Aprósüteményeket legjobb a mázba belemártogatni.

Ha étcsokoládé felhasználásával készítjük  a mázat, a felolvasztott csokoládéhoz adjunk egy kevés porcukrot is ,  keverjük el, ezután vegyük le a tűzről és tegyünk hozzá egy tojás fehérjét, majd keverjük sűrű krémmé. Azonnal vonjuk be vele a süteményt.

Csokoládémázzal bevont tortát, illetve süteményt ajánlatos egy nappal fogyasztása előtt elkészíteni.  (Tausz)

A magyar konyha egyik legnépszerűbb étele (a listán, a negyedik helyen áll). A csirkepaprikás receptjét leírva először az 1830-as évben olvashatjuk Czifra István szakácsmester könyvében.

Recept (eredeti)

A felhevített zsíron a felaprított hagymát aranysárgára sütjük, rátesszük a megtisztított, feldarabolt csirkehúst és körbepirítjuk őket.

Megszórjuk őrölt köménnyel, pár csipet őrölt borssal és pirospaprikával, elkeverjük, aztán feleresztjük egy kevés vízzel.

Beletesszük a felszeletelt zöldpaprikát és a lehúzott héjú paradicsomot, megsózzuk, és az elpárolgó vizet pótolva fedő alatt puhára pároljuk. Vigyázzunk: csak annyi víz legyen alatta, hogy oda ne égjen az étel.

Amikor a hús megpuhult, belekeverjük a liszttel elhabart tejfölt, és még 10 percig főzzük.

Galuskával vagy tésztával tálaljuk. (Tausz)

Európában, nálunk is őshonos. Erdők, bozótosok tüskés cserjéje. 2-3 m magasak, leveleik tojásdadok, termése a piros, hosszúkás csipkebogyó. Virágaik fehér vagy halványan pirosak. Május-júniusban nyílnak.

Recept (1930)

Ha teát készítünk a csipkebogyóból, ne főzzük, és ne forrázzuk, elegendő langyos vízben áztatni. Csészénként öt-hat kettévágott bogyót áztassunk be este. Reggelre kiáznak a csipkehús hatóanyagai. Melegítés, édesítés után csészébe szűrve fogyaszthatjuk. Két-három csésze tea fedezi a napi C-vitamin szükségletet.

Teának csak szép piros, egészséges bogyókat használjunk. A bogyókat lehetőleg szeptemberben, dércsípés előtt szedjük, mivel az első dér után már puhák. A leszedett termést gondosan kell szárítanunk. Száríthatjuk egészben vagy felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva.

A csipkehúst vagy bogyót száraz helyen egy évig eltarthatjuk károsodás nélkül, utána ajánlatos a készletet felfrissíteni. A tealevet viszont nem tanácsos eltenni még másnapra sem, mert elveszti C-vitamin tartalmát. (Tausz) 

Jellegzetes magyar étel.  Igen egyszerű, könnyen elkészíthető. Levesbetétként használjuk. A csipetke a nokedli egyik változata, keményebb és apróbb formában.  A ma is használatos nokedli az olasz tészta magyarosított változata főtt krumpli nélkül. A magyarosan készített galuskákat már  Mátyás király konyhájában is  ismerték.

Recept (eredeti)

 A gyúródeszkára lisztet szitálunk. A kupac közepét kimélyítjük, és beleütünk egy tojást. Hozzáadunk egy kevés sót, majd a tojást és a sót a kupac közepén összekeverjük.

A tojást és a lisztet jól összegyúrjuk, pihentetjük. A tészta ne legyen túl kemény, de lágy se. Akkor jó, ha nem ragad a kezünkhöz. Ezután kézzel kis darabokat csipkedjünk ki.

A csipetkéket forró vízben főzzük ki. Ha a kis galuskák a víz tetejére emelkedtek, szűrjük le, és annyit tegyünk a levesbe (bablevesbe, gulyáslevesbe), amennyit szeretünk.

Ha a levesben főzzük ki, a csipetkék ne legyenek nagyon lisztesek, mert a leves besűrűsödik.  (Tausz)

A magyar konyha egyik legősibb húsfélesége. A gulyás, pörkölt, és paprikás mellett a legrégebbi fogás. Lényege, hogy a húst ujjnyi csíkokra vágják és borssal és majoránnával fűszerezik. Vöröshagymát is ritkán használnak. Többféle néven és tartalommal készülnek, de a tokány jellege mindig megmaradt.

Recept(eredeti)

80 dkg lapocka vagy comb, 15 dkg füstölt szalonna, 1 fej vöröshagyma, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom, 2 dl tejföl, pirospaprika, majoránna, liszt, só, zsír, 1 dl húslé. A húst  jól mossuk meg, vágjuk 3 cm hosszú csíkokra, a füstölt szalonnát  vékony metéltre, és süssük ki zsírjában. Tegyük bele az apróra vágott vöröshagymát, és aranysárgára pirítjuk. Szórjuk meg borssal, engedjük fel kevés húslével, majd puhítsuk zsírjára. Adjuk hozzá a húst, sózzuk meg, és fedő alatt félig puhára pároljuk. Ha szükséges, időnként kevés vizet is öntsünk alá. Amikor már kellően puha, tegyünk bele a felszeletelt zöldpaprikát, a feldarabolt paradicsomot, kis kanál majoránnát, és ezekkel együtt süssük zsírjára. Ekkor a tejfölt a liszttel keverjük simára, öntsük rá a zsírjára lesütött húsra, és addig forraljuk, amíg a zsír megjelenik. Galuskával tálaljuk. 

Szárazföldi csigákat már az ókorban ették és az ehető csigák a rómaiak csemegének tartották. a csigaevés szokása a volt romai birodalom területén máig is fennmaradt, főleg azért, mert a római katolikus egyház a csigát böjti eledelnek tartotta. A nagy csigaevő országok közé tartozik Franciaország, Olaszország, Belgium. Budapesten a vendéglők étlapján a csigák már az 1800 elején is szerepeltek.

Recept (1910)

Ételnek elkészíteni csak élő csigát szabad. Ezért feldolgozásuk előtt minden egyes darabot ellenőriznünk kell. Mielőtt a forró vízbe dobjuk őket, mindegyiket jól szagoljuk meg. Ha rossz szagot érzünk, az állat már nem él, romlott. Súlyos mérgezést okozhat!

Ha házastól főzzük, alapos mosás után forró sós vízbe tegyük fel főni. Ha megfőtt, tiszta ruhára szedjük ki, törölgessük le, és tálcán tálaljuk. A húsát csipesszel vagy csigavillával szedhetjük ki. A hús fehéres-szürke, halvány és üvegesen áttetsző.

Egyszerűbb, ha leforrázzuk, és a kibújt állatot eltávolítjuk a házából, majd feldolgozzuk. Levágjuk a farkát és a fejét, a megmaradt részt pedig kívánság szerint készíthetjük el.

A csigából sokféle étel készíthető. A legismertebb a töltött csiga, a csigapörkölt, és a főtt csigahús mustárral vagy tormával.  (Tausz)