Már az ókorban is fűszereztek vele. Ceylon szigetén és a Szudán szigeteken, valamint Kínában vadon is elő fák ágairól lefejtett kérge. Erős illatú, édeskés, csípős ételízesítő. Hazánkban a 15. században már ismert volt. De igazából csak a 18. században vált népszerűvé.

Recept (1910)

A fahéj rendkívül erős illatú, elnyom minden más szagot. Adagolásakor mindenképpen vegyük figyelembe. Étellel együtt főzhető, forralható, nem veszít aromájából. Forralt borok, gyümölcslevesek, befőttek, kompótok alapfűszere.

Őrölt állapotban ízesíthetünk vele süteményeket, édes töltelékeket, tejes ételeket. Néhány sültnek is (kacsa, bárány) kiváló fűszere lehet. Igen pikáns ízt ad az ételnek. Salátákba (uborka, paradicsom) téve különleges zamatokkal gazdagodhatunk.

A fahéj más fűszerekkel jól keverhető. Ha ánizs-, szegfűszeg- és édesgyökér- őrleménnyel keverjük, egzotikus ízt érhetünk el vele.

Mind az őrölt, mind az egész fahéjat zárt edényben, száraz helyen tároljuk. Vigyázzunk, tárolás közben könnyen átveszi az idegen szagokat!  (Tausz) Előjegyezhető:06 20 419 70

A magyar konyha egyedülálló alkotó része a rántás. Több száz éves hagyománya van. Elődeink az ételeinket többnyire rántással sűrítették, de habarást vagy lisztszórást is alkalmaztak. Főzelékeink esetében azonban csak a magyar konyhára jellemző rántást használták. A rántásos eljárással az ételeket nemcsak sűrítették, hanem (fűszerekkel) ízesebbé is tették.

Recept (1930)

A kialakult sűrítési eljárás szerint a leveseket hígabbra, a mártásokat, főzelékeket sűrűbbre sűríthetjük. Vannak ételek, melyeknél a rántás íze nem kívánatos. Ilyenkor a habarásos eljárást alkalmazzuk: a lisztet tejjel vagy tejföllel simára keverjük, és az ételhez öntjük. Finomabb habarás esetében tojássárgája és tejszín keveréket készítünk.

Rántással és habarással csak forrásban levő vagy forró ételt sűríthetünk, különben a sűrítőanyag összecsomósodik.

Ha rántást készítünk, a forró rántást mindig hideg vagy forró vízzel öntsük fel, mert nem lesz csomós. Ha mégis csomósra sikerült, szűrőn keresztül öntsük az ételbe.

A berántott ételt addig főzzük, amíg nyers rántás íze el nem tűnik.  Forraláskor az edényt ne fedjük le, mert a keletkező gőz a fedelet felemeli, az étel kifut.

A hagyományosan rántással készített ételek nagy részét habarással is sűríthetjük, könnyűek és zsiradékmentesek lesznek.

Behintéssel a teljesen zsírjára sütött húsokat, főzelékeket érdemes sűríteni. A lisztet a párolás végén szórjuk az ételre de csak annyit használjunk, hogy az étel ne legyen túl sűrű. Így a hús vagy a zöldség alatt megfelelő sűrűségű mártást kapunk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Az erőleves majdnem úgy készül, mint a marhahúsleves, annyiban tér el, hogy a sovány marhahúst meg kell darálnunk, a paradicsompürével és tojás fehérjével el kell keverni, a főzése pedig hosszadalmas.

Recept (1910)

A darált marhahúst (50 deka) egy tojásfehérjével és egy kevés paradicsompürével (evőkanál) jól elkeverjük, hozzáadjuk az apróra szeletelt zöldségeket és a csontokat (2 db kisebb csont), ráöntünk 2 liter hideg vizet, megsózzuk, fűszerezzük ízlés szerint (bors, gyömbér), és feltesszük forrni állandóan kevergetve.

Ha a lé már felforrt, lassú tűzön egyenletesen főzzük 3-4 hosszat. Főzés közben szedjük le a zsírját, de a levest ne keverjük fel.

Ha befejeztük a főzést, vegyük le a tűzhelyről, és 10 percig hagyjuk leülepedni, majd óvatosan szűrjük át tiszta edénybe, hogy aranysárga, átlátszó legyen. Ha zsírcseppek úszkálnak a leves tetején, papírszalvétával távolítsuk el.

Ha a leves zavaros, a langyos levesbe keverjünk egy felvert tojáshabot, és addig forraljuk, amíg a leves tiszta nem lesz. A keletkezett szürkés habot távolítsuk el, és újból szűrjük le.

Csészében tálaljuk!  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Az elsózott étel egyáltalán nem, vagy alig ehető. Amit főztünk nem kell kiönteni, kidobni, mert sokféle módon csökkenthető a só hatása.

Recept  (1910)

Az elsózott húsleves ízét mérsékelhetjük, ha a forró levesbe 2 simára kevert tojássárgáját keverünk. Jó megoldás az is, ha a felvert tojásfehérje habját tesszük. Ha megkocsonyásodik, emeljük ki. Az étel kevésbé lesz sós, mert a tojásfehérje a felesleget magába szívja.

Ha a főzeléket sóztuk el, eresszük fel egy kevés tejjel vagy tejföllel. Mérsékli a sós ízt. Néhány főzelék esetében jó hatással van az étel ízére, ha egy kevés (kávéskanálnyi ecet, kávéskanálnyi cukor) cukros ecetet keverünk az ételbe. Almaecet a legjobb!

Bármilyen étel sós ízét mérsékelhetjük, ha késhegynyi szódabikarbónát adunk az ételhez. A túlsózott húsételeknél is jó megoldás a szódabikarbóna használata. A szódát a mártásba tegyük, és szeleteljünk mellé egy nyers paradicsomot is. Tausz Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Recept (1930)

 A kicsontozott csülökhúst (2 db) belülről jól megsózzuk, fokhagymával megtűzdeljük, majd összegöngyöljük, és összekötjük. Puhára pároljuk.

Közben a burgonyát (egy kiló) héjában megfőzzük és meghámozzuk, majd karikára vágjuk. Ezután a gombát (20 dkg) megtisztítjuk, felszeleteljük, és zsíron sóval, borssal, petrezselyemzölddel, saját levében puhára pároljuk. Ezt követően hozzáadjuk a kockákra vágott sonkát (egy szelet), a felkarikázott  vöröshagymát és az összenyomott fokhagymát, majd ráöntünk 2 dl jól elkevert tejfölt.

A megfőtt csülköt éles késsel felszeleteljük. Nagy tepsire terítjük a burgonya karikákat, megsózzuk, majd a csülökszeleteket rátesszük. A sonkás-gombás keveréket rákenjük a szeletekre, és a tepsit az előmelegített forró sütőbe betoljuk, 25-30 percig erős lángon pirítjuk. Tálaljuk!  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Egybesült hús készülhet sütőben és tűzhelyen. Felhasználhatunk marhát, borjút, sertést, kacsát, és még sok más húst. A magyar konyha mindig a sertéshúsokat részesítette előnybe. Az egyben sült húsok többsége ma is sertésből készül. A sütéshez mindig olyan fajtát (comb, tarja, fehérpecsenye) válasszunk, hogy a sült puha, zamatos és sütés után könnyen, szépen szeletelhető legyen. A kemény, rágós húsokat mellőzzük.

Recept (1930)

Sütés előtt a húst megmossuk, a vizet lecsurgatjuk, a teljes külső felületét megsózzuk, kissé meg is dörzsöljük a sóval. Megfelelő méretű sütőedénybe tesszük, felforrósított zsírral leöntjük, és minden oldalát megpirítjuk. Ez után a sütőben mérsékelten forró lángon sütjük, hogy ne égjen oda. Ha lábasban tesszük fel sütni, ügyeljünk a tűz erejére, mert könnyen odaéghet. A sütő hőfoka a hús minőségétől függ!

Ha a hús nedve elpárolgott, egy kevés forró vizet öntünk alá, és saját levével öntözgetjük, amíg meg nem puhul. Közben megforgatjuk, hogy minden oldala egyenletesen süljön.

Ízesíthetjük vöröshagymával, fokhagymával, megszórhatjuk törött borssal, majoránnával.

A hús gyorsabban puhul meg, ha először néhány percig pároljuk, és csak utána sütjük készre. Gyorsíthatjuk a puhulást, ha a léhez egy evőkanál ecetet is hozzáadunk, és húslével öntözve sütjük. Ha kevés a lé, pótoljuk forró vízzel!

A tűzhely lapján lefedve, lábasban készített egybesült is puha és ropogós lesz, ha párolás után forró zsírban, fedő nélkül mindkét oldalát jól átsütjük. Vigyázzunk, hogy a lé ne süljön el!

Ha kész, fedjük le, és néhány percig tartsuk kikapcsolt sütőben, hogy az ízek átjárják, majd helyezzük a pecsenyetálra, és szeleteljük fel éles késsel.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Ázsia, Európa mérsékelt vidékein termesztik. Nálunk vadon is terem. 20-25 cm magas, kétnyári növény. Levelei keskeny lándzsaszerű, virágai apró, fehér, ernyőben nyílnak. Termése kissé hosszúkás, barázdált. A növény bármely része erősen illatozó.

Recept (1910)

Igen alkalmas levesek, főzelékek, saláták, halételek, mártások ízesítésére. Kenyérbe és péksüteményekbe is belesüthetjük, vagy sütemények tetejére szórjuk.

Erős aromája és fanyar íze miatt ügyelni kell  az adagolására. Más fűszerekkel – borson, borsmentán és majoránnán kívül – nem tanácsos keverni. Viszont az őrölt kömény az egybesült húsnak, csülöknek különleges ízt ad, ha összekeverjük fokhagymaporral meg egy kevés olajjal, és ezzel bekenjük a sütésre előkészített húst.

Kömény ízt leveshez legjobb úgy hozzáadni, hogy a magokat külön kifőzzük, és levét átszűrve az ételhez öntjük. Egyes ételekbe (főzelékek) célszerű belefőzni. A köménymagleves esetében a rántásba tesszük, és azzal forraljuk. Nyers ételekbe (körözöttbe) általában csak beleszórjuk.

A magvak zárt, száraz helyen hosszú ideig jól tárolhatók. A fűszer illóolaj tartalma tárolás alatt nemhogy csökkenne, hanem még növekszik is. Őrölve azonban az illóolaj hamar elpárolog. (Tausz) Előjegyezhető:06 20 410 19 70

Ételeink egy részét édesítenünk kell. Korábban a fő édesítőnk a méz volt. A cukornád elterjedésével új édesítőszer született, a cukor. A középkori étkezési kultúrát alapjában megváltoztatta. Népszerűségét fokozta a 19. században a cukorrépából előállított cukor is. Európában, és így nálunk is rohamosan elterjedt a termelése és felhasználása.

Recept (1910)

Alapszabály: mindig a szájunk íze szerint édesítsünk, de kerüljük a túlzást, az agyoncukrozást, mert az ételek elvesztik eredeti jellegüket. Mértékét mindig az egyéni ízlés határozza meg.

Néhány étel (sóska, paradicsom) savanyú ízét édesítéssel mérsékelhetjük. Ha a salátaléhez egy kevés cukrot adunk, íze simább, kellemesebb lesz.

Előfordulhat, hogy az édes étel ízét kell kiemelnünk, ilyenkor egy csipetnyi só segít. Sós ételünk viszont akkor lesz jobb ízű, ha egy kevés cukrot is belekeverünk.

Ha cukorral édesítünk, ne főzzük sokáig az ételben, mert veszít édesítő erejéből. Legjobb, ha a készételhez keverjük. Befőzésnél is  érdemesebb előbb megfőzni a gyümölcsöt, és csak azután édesíteni. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A sertéshús akkor jó, ha kellően érett. Nagymértékben függ a hús értéke és jósága attól is, hogy az állat melyik észéről való. Az biztos, hogy a legtöbb pecsenye készítésére a sertéshús a legalkalmasabb. Bárhogyan készül, ízes, nedvdús és finom. Jó egyben sütve, szeletelve, pörköltnek, bundázva. A hús ízét azonban a hagyma, paradicsom, paprika, fokhagyma, meg a forró zsír is fokozhatja.

Recept (1930)

Sütés előtt a húst alaposan mossuk meg, a vizet csurgassuk le, majd a zsírréteget vágjuk le, és a külső felületét dörzsöljük be sóval. Ízlés szerint fűszerezzük.

Ha egészben készítjük, legjobb sütőben sütni. De a hús tűzhely lapján, lábasban is nagyon finom. Ízletesebb lesz a sült, ha két-három gerezd fokhagymát vagy kettévágott vöröshagymát is a hús mellé teszünk.

A sütést azzal kezdjük, hogy először a húst forró zsírban átforgatjuk, majd lefedve, kevés vízben puhára pároljuk, végül zsírjára sütjük.  A sütést mindig nagy hővel kezdjük, majd csökkentsük a hőfokot. Közben zsírjával locsolgassuk, hogy ropogós legyen.

Ha szeleteket sütünk (tarja, karaj, lapocka, comb), akkor azok egyforma vastagságúak legyenek, mert csak így sülnek egyformán. Az izomrostokat pedig mindig vágjuk át, hogy ne szálkásodjanak. A rostokat puhítsuk, verjük ki, de ne vékonyra.

Félig nyers húst soha ne készítsünk, mert a sült nehezen emészthető! (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Palóc eredetű magyar étel. Több száz éves hagyománya van. Többféle készíthető belőle: lekváros mellett túrós is. Olcsó és egyszerű étel. Gyerekek kedvence.

Recept (1910)

A lisztből, a tojással és a kevés vízzel tésztát gyúrunk, de puhább legyen, mint a metélt tészta. Két cipóra osztjuk, külön-külön vékonyra kinyújtjuk. Néhány cm széles csíkokat vágunk, az egyikre  lekvárból, túróból, esetleg ízesített darált húsból  3 cm távolságra kis halmokat rakunk. A töltelékek közötti részeket tojássárgájával bekenjük, majd rátesszük a tészta másik felét. A halmok közötti részeket jól lenyomkodjuk. Derelyemetélővel egyenletes kockákra vágjuk.

Sós vízben kifőzzük, leöblítjük, lecsurgatjuk, és zsírban pirított morzsában forgatjuk. A keverésnél legyünk óvatosak, nehogy a derelyék kiszakadjanak. A lekvárost és a túróst vaníliás cukorral megszórjuk.

A derelyét gyorsabban kell készíteni, mint az egyéb tésztákat, hogy a tésztája ne szikkadjon meg. A főzést is valamivel tovább kell főzni, mint egyébként. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70