Szárazföldi csigákat már az ókorban ették és az ehető csigák a rómaiak csemegének tartották. a csigaevés szokása a volt romai birodalom területén máig is fennmaradt, főleg azért, mert a római katolikus egyház a csigát böjti eledelnek tartotta. A nagy csigaevő országok közé tartozik Franciaország, Olaszország, Belgium. Budapesten a vendéglők étlapján a csigák már az 1800 elején is szerepeltek.

Recept (1910)

Ételnek elkészíteni csak élő csigát szabad. Ezért feldolgozásuk előtt minden egyes darabot ellenőriznünk kell. Mielőtt a forró vízbe dobjuk őket, mindegyiket jól szagoljuk meg. Ha rossz szagot érzünk, az állat már nem él, romlott. Súlyos mérgezést okozhat!

Ha házastól főzzük, alapos mosás után forró sós vízbe tegyük fel főni. Ha megfőtt, tiszta ruhára szedjük ki, törölgessük le, és tálcán tálaljuk. A húsát csipesszel vagy csigavillával szedhetjük ki. A hús fehéres-szürke, halvány és üvegesen áttetsző.

Egyszerűbb, ha leforrázzuk, és a kibújt állatot eltávolítjuk a házából, majd feldolgozzuk. Levágjuk a farkát és a fejét, a megmaradt részt pedig kívánság szerint készíthetjük el.

A csigából sokféle étel készíthető. A legismertebb a töltött csiga, a csigapörkölt, és a főtt csigahús mustárral vagy tormával.  (Tausz)