A tojás története 1894 évre nyúlik vissza, amikor az egyik New York-i hotelben a reggelit a vendég kérésének megfelelően állították össze. A reggeli annyira megtetszett, hogy a törzsvendégről el is nevezték. Így született meg az úgynevezett Benedek tojás.

Recept (1910)

Egy kis lábasban forraljunk fel vizet sóval és ecettel, ill. citromlével (egy liter víz, fél deci ecet vagy egy citrom leve).

A tojásokat egyenként üssük merőkanálba, és amikor a víz buborékosan forr, csúsztassuk a vízbe. Egyszerre csak két-három tojást tegyünk a lábosba. Ügyeljünk arra, hogy a sárgájuk egyben maradjon.

Képlékeny, még áttetsző lebernyegüket hajtogassuk a tojássárgájára, majd lassú, éppen csak gyöngyöző forrással 3-4 percig főzzük.

A tojásokat szűrőkanállal úgy emeljük ki, hogy épségben maradjanak, és azonnal tálaljuk, mert a buggyantott tojás csak frissen, melegen jó! Akkor a legfinomabb, ha a sárgája még lágy marad. (Tausz)

Mediterrán vidékekről származik. A mai brokkoli faj a vadkáposzta termesztett változata. Már a rómaiak is ismerték és termesztették. Franciaországban is csak 1500-as években említik először Európában csak a 1920 utáni években terjedt el. Nálunk még később.

Recept (1930)

Nyersen nem ehető! Húsok mellé köretként, párolva vagy rántott   zöldségként tálalhatjuk. Jó a zöldséglevesben, kiváló salátának. A brokkoli nem puffaszt, nem hizlal, viszont laktat.

Elkészítésének legjobb módja a párolás. A rózsákat szárával együtt vágjuk le, jól mossuk meg és helyezzük edénybe. Öntsünk alá vizet, és egy kevés sóval szórjuk meg. Mintegy 10 percig pároljuk fedő alatt, majd a megpuhult rózsákat szűrőkanállal emeljük ki, csepegtessük le róla a vizet, és megforrósított vajban forgassuk meg. Ízlés szerint fűszerezzük, köretként tálaljuk.

Ha zöldséglevesbe főzzük, a főzés vége felé rakjuk bele, különben szétfő apró darabokra, és ilyenkor a leves tetején úszkál.

Ha salátának fogyasztjuk, párolás után öntsük le fűszeres salátalével, és hagyjuk állni egy kicsit, utána tálaljuk. Keverhetünk hozzá összevágott paradicsomot, uborkát is. Amennyiben tartalmasabb salátát szeretnénk készíteni, kiegészíthetjük tojással, sajttal, virslivel, párizsival.

A rántott és a rakott brokkolit a karfiolhoz hasonlóan készítsük. Zsíron azonban ne süssük, mert nyúlós lesz. (Tausz)

          80 dkg sertéshús, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma. bors, só, majoránna, pirospaprika, 2 dl vörösbor, zsír. 

A főzést a kis kockákra vágott füstölt szalonna (10 dkg) kiolvasztásával kezdjük, majd belerakjuk az apróra vágott vöröshagymát, és megpirítjuk. A húst is felkockázzuk, és ízlés szerint sóval, borssal, zúzott fokhagymával, majoránnával fűszerezzük. A hús lehet kicsontozott sertés tarja vagy karaj. De készülhet marhahússal is. 

Az előkészített húst rátesszük a megpirított hagymára, jól belekeverjük, és erős lángon készre pirítjuk. Egy kevés vízzel   (vagy borral) felöntjük. 

A megtisztított krumplit szintén kis kockára vágjuk, forró zsírban aranysárgára pirítjuk, megszórjuk pirospaprikával, hogy legyen színe, majd a pecsenyehússal összekeverjük. Ha az egész puhára főtt, tálaljuk. Uborkasalátával vagy más savanyúsággal szolgáljuk fel. 

Jellemző illatú, enyhén csípős ízű évelő növény. Világszerte sok országban termesztik. Nálunk nem annyira elterjedt fűszernövény. Pedig könnyen termeszthető a kertben. Minden talajon megél, a félárnyékos helyet kedveli. Cserépben is nevelhető, egész évben friss levélhez juthatunk.

Recept (1930)

Leveleit, illetve fiatal hajtásait virágzás kezdetén vagy közvetlen virágzás előtt a reggeli órákban tanácsos begyűjteni.

Hűsítő hatású növény. Már néhány levél is pikáns ízt ad az ételnek. Egyedülálló ízének köszönhetően a konyhákban igencsak népszerű. Más fűszerekkel is keverhetjük (kakukkfűvel, majoránnával stb.), így tovább fokozhatjuk hatását.

Fűszerezésre elsősorban fiatal, friss, zöld leveleit és hajtásait használhatjuk, de szárítva is fogyasztható. A friss leveleket fagyasztással konzerválhatjuk. A szárított növényt száraz, hűvös, fénytől védett helyre, légmentesen záródó edénybe tegyük.

Kiváló üdítő- és koktélízesítő, de fűszerezhető vele hústöltelék, gyümölcssaláta, vagy akár fagylalt is. Leveleivel édes ételeket díszíthetünk. Mivel mentoltartalma hűsít, frissítőket és likőröket állíthatunk elő belőle. (Tausz)

Már ősidők óta ismerik. Aromája miatt általánosan elterjedt növény. Elsősorban a borsot helyettesíthetjük vele.  Minden olyan étel ízesítésére felhasználhatjuk, mely borssal készül. A fekete borsnál jóval enyhébb fűszer, ezért diétások számára kitűnő. 

Levelét és virágos hajtását nyersen vagy megszárítva használhatjuk. Erős aromája miatt csak keveset tegyünk az ételbe, mert keserűvé válhat. Ne főzzük bele, csak a főzés vagy sütés befejezése előtt néhány perccel keverjük az ételhez.

A morzsolt borsfűvel levesek, főzelékek, káposztafélék, saláták, húsételek, mártások, pácok ízesíthetők. Főleg a bableves és a babfőzelék elkészítésénél nélkülözhetetlen.

Mivel különleges ápolást nem kíván, és a legtöbb talajon megfelelően fejlődik, a kertben vethetjük bárhol, de cserépben, vagy az erkélyen ládában is nevelhetjük. A virágos hajtásokat és a leveleket vágjuk le és szárítsuk. 

A legismertebb fűszer az egész világon. Nálunk a paprika után a  legnagyobb mennyiségben használt fűszer.

A bors erősen csípős fűszer, ezért csak mértékkel használjuk. Egészben, finomra őrölve vagy durván darálva fűszerezhetünk vele. Az édességeket kivéve a bors minden ételhez adható. A sötétebb ételeknél az erősebb fekete borsot, a világosabbaknál az enyhébb fehér borsot használjuk.

Egész borssal elsősorban főtt ételeket (levest, párolt húsokat stb.) ízesíthetünk. Ilyenkor a borsszemeket az ételbe belefőzzük, így ízük, aromájuk megmarad. Sokáig főzni nem szabad, mert az étel íze megváltozhat, erőssé és kesernyéssé válhat. Legjobb a főzés befejezése  előtt betenni a főzetbe. Ha őrölve használjuk, a borsszemeket közvetlenül az ételbe őröljük, ízesebb lesz. Minél finomabbra daráljuk, annál jobban érződik az aromája.

Az egész borsot levegőtől elzárva, hűvös, száraz helyen tároljuk. 

Európában, hazánkban is őshonos.  Íze édes-savanykás, kissé csípős fűszer. Régóta használják ízesítésre, egész vagy őrölt állapotban. Páclevek, mártások, főzelékek, saláták fontos ízesítője. Finom ízt ad húsoknak, a vad- és halételeknek, de nem hiányozhat  a savanyú káposztából sem. Grillezésnél, illetve a füstölő kamrában  is jól hasznosítható: füstölésen keresztül aromás ízt kölcsönöz a húsnak.

Keveset használjunk belőle, mert intenzív ízhatása elronthatja, megkeseríti az ételt. Előnye, hogy más fűszerekkel is keverhető.

Házi kertben is ültethető.  A termést  szeptembertől novemberig gyűjthetjük, de csak teljesen érett és fekete színű bogyókat szedjünk. A  teljes száradáshoz legalább egy hónap kell. Mindig csak annyit őröljünk meg, amennyi szükségünk van. 

Mediterrán vidéken honos, egyéves fűszernövény. A növény bokros növekedésű, levelei, szárai, bimbói szőrös felületűek. Virágai élénk kék, csillag alakúak. Teljes kinyíláskor ehetőek. Fiatal zsenge levelei is felhasználhatók ételek, italok ízesítésére.

Recept: (1910)

Saláták, hidegtálak, körítések, mártások fűszerezésére kitűnő. Ételek és italok ízesítésére is használhatjuk. Illatos leveleibe még húst is tölthetünk. Borágó csak frissen jó. Szárítással nem tartósítható, mivel nem őrzi meg íz anyagát, aromáját.

Kertben és a lakásban is nevelhetünk. Az erősen árnyékos helyek kivételével szinte mindenütt megél. Csak szárazság idején kell locsolni. Szépen fejlődik az ablakpárkányon és a teraszon is.

Ha a kertben a magját egyszer elültettük, később már állandóan kihajt. A magokat áprilisban vessük el. Az átültetést nem kedveli.

A leveleket mindig a bimbók megjelenése előtt szedjük. A fiatal, félig fejlett leveleket a tőről kézzel törjük le. Egy növényről egyszerre csak kevés levelet szedjünk, mert az eltávolított sok levél a növény pusztulásához is vezethet. (Tausz)

Nálunk már a 16. században is elérhető hús volt. Kezdetben elsősorban a borjú fejét kedvelték, később jött a bundázás korszaka, ahol a bécsi szelet került előtérbe. A borjúhús nem tartozott az olcsó húsok közé. Ezért leginkább az ünnepek fő eledele volt.

Recept (1915)

A borjúhúst először mindig pároljuk vagy előfőzzük, csak azután sütjük, különben nagy víztartalma miatt összezsugorodik. A párolás forró zsírban, fedő alatt, az előfőzés forrásban lévő vízben 5 percig történjen.

A húst sütés előtt sózzuk, fűszerezzük. Melegítsük át a sütőt!  A húst legalább egy órán át süssük, közben saját levével locsoljuk, ne hagyjuk kiszáradni. Vizet csak akkor öntsünk alá, ha saját leve elpárolgott, zsírjára sült.

Ha már szép piros, de még nem puha, öntözzük meg egy-egy kanálnyi ecettel vagy citromlével. A rostok megduzzadnak, és gyorsan megpuhulnak.

A sütőből kivett húst csak néhány perces pihentetés után vágjuk fel. A rostok kissé megkeményednek, így könnyebben szeletelhető. (Tausz)

A borjúhúst azért szeretjük, mert főzés, sütés után puha és zsenge. Az összetétele is kedvező: sok fehérjét és kevés zsírt tartalmaz. A legértékesebb húsa a tejjel és nyers takarmánnyal táplált állatoknak van.

Recept(1930)

A húst (2 kg) kockára vágjuk, a hagymát apróra vágjuk, és zsírban üvegesre pirítjuk, megszórjuk pirospaprikával. Rátesszük a felkockázott húst, ízlés szerint  megsózzuk, fűszerezzük, és fedő alatt pároljuk. Időnként megkavarjuk, hogy ne égjen oda.

Ha zsírjára sült, öntsünk alá egy kis vizet. Így rövid lében (zsírjában) pörkölődik a hús.

Amikor  puhulni kezd a hús, hozzáadjuk a felszeletelt paradicsomot, a felvágott zöldpaprikát, és készre főzzük az egészet. A leve se túl híg, se túl sűrű ne legyen.

A pörkölthöz készíthetünk galuskát vagy más tésztával is felszolgálhatjuk.  A tejföl se maradjon el. (Tausz)