A cékla a Földközi-tenger környékén honos. Már a rómaiak és görögök is fogyasztották. Nálunk a 17. században vált ismertté, de csak a 19. században terjedt el a konyhákban. Mára már szinte az egész világon termesztik. Főleg a gyökerét fogyasztjuk, de zsenge hajtásai, levelei salátába keverve fogyaszthatók.

Recept (eredeti)

 A céklát héjastól főzzük. Ezért főzés előtt jól mossuk meg, sőt ha szükséges, kefével is súroljuk le. Ne szeleteljük fel, egészben tegyük fel főni. Az edénybe csak annyi vizet töltsünk, hogy ellepje a zöldséget. Fedő alatt kis lángon puhítsuk.

 Ha a cékla főzővízébe egy kevés cukrot teszünk (2 liter víz, egy kávéskanál cukor), megőrzi piros színét. Szép színe miatt hidegtálak díszítésére kiváló.

 A megfőtt céklát könnyen meghámozhatjuk, ha kiemeljük a forró vízből, lecsöpögtetjük, majd rögtön hideg vízbe mártjuk. Kitűnő saláta és körítés készíthető belőle. Mindig hidegen tálaljuk!  Főzhetünk belőle levest, céklapürét, eltehető ecetesen, de italként is kiváló.  (Tausz)