1 fej vöröshagyma, egy szál sárgarépa, 1 db zeller, 1 db gyökér, 30 dkg bimbóskel, 1 liter húsleves, zsír, bors, liszt 1 db krumpli, pirospaprika, szerecsendió, 2 dl tejföl, 2 db tojás, 1 db zöldpaprika, 1 db paradicsom.

Ha levest készítünk, először a hagymát (egy fej) apróra vágjuk, zsíron üvegesre pároljuk. A zöldségeket karikára vágjuk, hozzáadjuk a bimbós kelt, felöntjük egy liter húslevessel (csontleves is jó), fűszerezzük (bors, pirospaprika, szerecsendió), és 30 percig főzzük. A tejfölt liszttel összekeverve a levesbe öntjük, és rövid ideig forraljuk. A liszt helyett tojássárgáját is keverhetünk a tejfölbe. Amikor már minden megfőtt, belevágunk egy pár virslit, és forralás után forrón tálaljuk.

Recept (1910)

A karfiolt (egy fej) rózsáira szedjük, megtisztítjuk, és húslevesben (egy liter) puhára főzzük. Készülhet csontlevessel is.

Közben petrezselymes zsírban megpároljuk a gombát (3 db).

Világos petrezselymes rántást készítünk, és feleresztjük a karfiol levével, majd beletesszük a puhára főtt karfiolt., és az egészet ráeresztjük  a megpárolt gombára,  rövid ideig forraljuk, hogy a főtt karfiol ne essenek szét. Kívánság szerint fűszerezzük (só, bors, pirospaprika).

Levesestálban két tojás sárgáját három kanál tejföllel elkeverünk, és tálaláskor ráöntjük a levest.

Levesbetétként galuskát vagy főtt rizst készíthetünk hozzá.

A vadkáposzta termesztett változata. Elsősorban Európában népszerű. Nálunk is sokféleképpen dolgozzák fel. Készülhet belőle leves, köret, saláta, de rántva is jó.

Recept (1930)

Csak hófehér, tömör húsú, friss levelű karfiolt dolgozzunk fel. Ha egészben főzzük, előbb öntsük le forró sós vízzel, és ebben hagyjuk néhány percig állni. Ilyenkor a zöldségben megbúvó férgek, kukacok, csigák előbújnak. Vásárláskor vegyük figyelembe, hogy a sárgás vagy szürkés színű virágok már állottak, kesernyés ízűek.

A karfiol főzővizébe mindig tegyünk egy kevés sót és cukrot, hogy jobb ízű legyen. Ha a léhez néhány csepp citromlevet is adunk, megőrzi fehérségét és eltűnik a jellegzetes szaga. Ha a karfiol rózsája már sárga, a főzővizébe öntsünk egy kevés tejet, a növény ismét üde és szép fehér lesz. Fontos: a rózsa a főzés alatt legyen mindig a víz alatt.

A fejeket nem kell teljesen puhára főzni, mert készítés, illetve tálalás közben könnyen szétmorzsolódnak. Levesben viszont főzzük puhára. Ha egészben szeretnénk megfőzni, vágjuk be a torzsáját kereszt alakban! Fedő alatt pároljuk, gyorsan elkészül.

Nem puffaszt a karfiol, ha az első főzővizet leöntve friss vízben fő tovább.

A karfiol többféleképpen elkészíthető zöldség. Jóízű leves készülhet belőle, kiránthatjuk, párolhatjuk, de kedvelt csemege a rakott, tojásos, sajtos karfiol is.

A karalábéból készült ételek közül igen kedvelt a leves.  Mivel a magyar konyha egyik legkönnyebben elkészíthető étele, nagyon népszerű.

Recept (1930)

A megmosott, meghámozott karalábét (30 dkg) kockára vágjuk (de metélten is jó), közepes nagyságú hagymát is beleszeletelünk, pirospaprikával megszórjuk, majd zöldpetrezselymes zsírban megpároljuk, egy kevés (három evőkanál) liszttel meghintjük, elkeverjük, feleresztjük forrásban levő csont lével vagy vízzel, és megsózzuk. Hozzáadunk egy kevés cukrot, tejet, majd ismét felforraljuk.

Ha megfőtt, belefőzzük a galuskát, megborsózzuk. Tálalás előtt néhány kanál tejfölt keverjünk a leveshez. A tetejét apróra vagdalt friss zöldpetrezselyemmel meghintjük.

A káposzta rokona a karalábé. Kétezer év óta ismert növény Közép-Európában. Nálunk is népszerű, sokan fogyasztják nyersen és főzve egyaránt.  Első írásos emlék 1558-ból származik.  A magyar neve német nyelvből alakult ki.

Recept (1930)

A megtisztított karalábét (1,5 kg) apró kockákra vágjuk. Figyeljünk oda, hogy a fás részek ne kerüljenek az ételbe, mert elrontják az egész főzeléket.

Forrásban levő sós vízbe tegyük fel főzni. Vigyázzunk, hogy forrása ne álljon le. Csak akkor sózzuk meg, ha majdnem puhára megpuhult. Víz csak annyi legyen rajta, amennyi a főzelékhez kell.

Világos rántást készítünk, aprított zöldpetrezselymet keverünk bele, majd egy kevés tejjel (egy dl) feleresztve a megfőtt karalábéra szűrjük.

Ízlés szerint törött borssal, egy kevés cukorral ízesítjük, és óvatosan keverve, készre pároljuk. Arra azonban ügyeljünk, hogy a főzelék se túl sűrű, se híg ne legyen.

Elő-Indiából és a Kaukázus területéről származó örökzöld cserje. A rómaiak terjesztették el a Földközi-tenger vidékén. Ma már az egész mediterrán térségben elterjedt. Vadon él a nehezen elérhető sziklalejtőkön.

Recept (1910)

A jó kapri kicsi, kemény, gömbölyű és zárt, sötétzöld színű. Az összegyűjtött borsónyi virágbimbókat fonnyasztás után sós vízben, ecetes lében vagy olívaolajban tartósítják. Kis üvegekben vagy üvegfiolákban, nagyságuk szerint rendezve árusítják.

Az enyhe illatú, kellemesen fanyar és csípős ízű bogyót elsősorban sültekhez, mártásokhoz és zöldségből készült salátákhoz használjuk. De hidegtálakat is díszíthetünk vele. Az ételeknek pikáns ízt kölcsönöz.

 Erős aromája miatt óvatosan használjuk. Ne adagoljuk túl, mert elnyomja az ételek jellegzetes ízét.

Más növényekkel kiegészítve, étvágygerjesztő teát is készíthetünk belőle.  Gyakran hamisítják úgy, hogy a kapri virágbimbói közé más növény bimbóit (mocsári gólyahír, sarkantyúvirág) keverik.

A csirkemelleket (2-4 db) kicsontozzuk, gyengén besózzuk. A zsíron megfonnyasztjuk a vékony felkarikázott hagymát (egy fej), rádobjuk a meghámozott, 6-8 részre vágott paradicsomot (2 db), az áttört fokhagymát, ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük, fedő nélkül 5 percig forraljuk. Közben a nyers káposztát (fél fej) megtisztítjuk, kisujjnyi széles csíkokra vágjuk, a paradicsomhoz adjuk, és fedő alatt puhára (20-25 perc) főzzük. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a zsírt. A csirke-darabokat megtörölgetjük, a forró zsírban mindkét oldalukon megpirítjuk, majd fedő alatt 10-12 percig pirosra sütjük. A káposztát átöntjük a serpenyőbe, összeforraljuk a pecsenyelével, végül, ha kell, sózzuk. A húst (felszeletelve) tálra tesszük, köré szedjük a káposztát és tálaljuk. 

A káposzta a vadkáposztából alakult ki. A világon mindenhol ismerik és termesztik. Az Óceán-partvidékéről származik. Már az ókorban teret hódított a Földközi-tenger medencéjében is. A görögök és a rómaiak kedvenc étele volt. Azóta számos fajtája alakult ki.

Recept (1930)

A savanyú káposztát apróra összevágjuk. A füstölt szalonnát kockára aprítjuk, majd a zsírját kisütjük. Rátesszük a finomra metélt hagymát, és üvegesre pirítjuk. Ezután a tűzről lehúzva bekeverjük a pirospaprikát, és apránként ráöntünk 8 dl húslevet, hozzáadunk 2 dl fehér, bort, majd felforraljuk. Közben beleteszünk egy babérlevelet.

Ha sűríteni szeretnénk, hagyjuk el a bort, keverjük simára egy evőkanál lisztet két deci tejföllel és mustárral, majd öntsük a forrásban lévő levesbe. Folyamatosan kevergetve ismét felforraljuk, és kis lángon főzzük pár percig. Végül ízlés szerint pikánsra ízesítjük

Ázsiában vadon él, onnan került Európába. Mint fűszernövényt régóta ismeri az emberiség. A magyar konyha kedvelt ízesítője. Jellegzetes aromáját illóolaja adja. Készíthetünk belőle levest, mártást, jól használhatjuk a savanyúságoknál. Igen kedvelt a kapros-túrós lepény vagy rétes.

Recept (1910)

Frissen és szárított formában egyaránt használjuk fűszerezésre. A legjobb a friss. A szárítással tartósított kapor illóolaj tartalma, fűszerező értéke némileg csökken.

Mindig a főzés befejezése előtt adjuk az ételhez, különben elmegy az illata. Használatával legyünk óvatosak, mert a túlzott fűszerezés fanyar, kesernyés ízt ad az ételnek. Mártások készítésénél se főzzük bele, inkább tálalás előtt adjuk hozzá.

Frissen elsősorban levesek, húsételek, mártások, főzelékek, pácok ízesítésére használjuk. A kovászos uborka, a túros lepény, és a tökfőzelék elkészítésénél nélkülözhetetlen.

Készíthetünk belőle kiváló salátaízesítőt, ha a friss kaprot 3-4 napig 10 %-s ecetben áztatjuk (egy liter ecet, egy csokor kaporlevél).

Igen népszerű a morzsolt kapor, melyet házilag is elkészíthetünk. A virágzás előtt levágott és megszárított kapor száráról a leveleket morzsoljuk le és jól zárható edényben tároljuk. Szükség szerint használjuk.

Átható aromája miatt a kapormag is igen jó fűszer. Egészben marad meg legjobban az íze. Sülteket, pácokat, salátákat ízesíthetünk vele. A magot folyamatosan szedjük, mert az érése elhúzódik és a korábban érő ernyők magjai leperegnek. A legértékesebb termést a főhajtás ernyőjéből nyerhetjük. 

A kagyló gyűjtése és felhasználása konyhai célra egy idős az emberiséggel. A kagylógyűjtésben, fogyasztásban, Európában a franciák, spanyolok, olaszok, belgák, hollandok járnak az élen. 

 Csak zárt páncélzatú, kemény héjú és tengerszagú kagylót vegyünk (gyűjtsünk). Ha valamelyik nincs szorosan zárva, kocogtassuk meg, ha él, azonnal összezárja a héját. Amelyik nyitva maradt vagy lebeg a víz színén, dobjuk ki, mert már romlott.

Az összegyűjtött élő kagylót sós vízben tároljuk, és adjunk hozzá egy teáskanálnyi zabpelyhet. A kagyló így kiüríti a benne lévő homokot. Ezután dörzsöljük le kefével a páncélját, majd ismét tegyük friss sós vízbe. Még a vásárlás vagy a begyűjtés napján tegyük fel főzni. Tárolni nem szabad, mert gyorsan romló étel!

Ha megtisztítottuk, tegyük fel főni vagy párolni. Párolhatjuk a saját levében is, de adjunk hozzá egy kis fehérbort. Általában néhány perc alatt megfő, ezért csak tálalás előtt készítsük el. Főzés alatt páncélzata szétnyílik, amelyik nem nyílt szét, dobjuk ki