Recept (1930)

 A kicsontozott csülökhúst (2 db) belülről jól megsózzuk, fokhagymával megtűzdeljük, majd összegöngyöljük, és összekötjük. Puhára pároljuk.

Közben a burgonyát (egy kiló) héjában megfőzzük és meghámozzuk, majd karikára vágjuk. Ezután a gombát (20 dkg) megtisztítjuk, felszeleteljük, és zsíron sóval, borssal, petrezselyemzölddel, saját levében puhára pároljuk. Ezt követően hozzáadjuk a kockákra vágott sonkát (egy szelet), a felkarikázott  vöröshagymát és az összenyomott fokhagymát, majd ráöntünk 2 dl jól elkevert tejfölt.

A megfőtt csülköt éles késsel felszeleteljük. Nagy tepsire terítjük a burgonya karikákat, megsózzuk, majd a csülökszeleteket rátesszük. A sonkás-gombás keveréket rákenjük a szeletekre, és a tepsit az előmelegített forró sütőbe betoljuk, 25-30 percig erős lángon pirítjuk. Tálaljuk!  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Egybesült hús készülhet sütőben és tűzhelyen. Felhasználhatunk marhát, borjút, sertést, kacsát, és még sok más húst. A magyar konyha mindig a sertéshúsokat részesítette előnybe. Az egyben sült húsok többsége ma is sertésből készül. A sütéshez mindig olyan fajtát (comb, tarja, fehérpecsenye) válasszunk, hogy a sült puha, zamatos és sütés után könnyen, szépen szeletelhető legyen. A kemény, rágós húsokat mellőzzük.

Recept (1930)

Sütés előtt a húst megmossuk, a vizet lecsurgatjuk, a teljes külső felületét megsózzuk, kissé meg is dörzsöljük a sóval. Megfelelő méretű sütőedénybe tesszük, felforrósított zsírral leöntjük, és minden oldalát megpirítjuk. Ez után a sütőben mérsékelten forró lángon sütjük, hogy ne égjen oda. Ha lábasban tesszük fel sütni, ügyeljünk a tűz erejére, mert könnyen odaéghet. A sütő hőfoka a hús minőségétől függ!

Ha a hús nedve elpárolgott, egy kevés forró vizet öntünk alá, és saját levével öntözgetjük, amíg meg nem puhul. Közben megforgatjuk, hogy minden oldala egyenletesen süljön.

Ízesíthetjük vöröshagymával, fokhagymával, megszórhatjuk törött borssal, majoránnával.

A hús gyorsabban puhul meg, ha először néhány percig pároljuk, és csak utána sütjük készre. Gyorsíthatjuk a puhulást, ha a léhez egy evőkanál ecetet is hozzáadunk, és húslével öntözve sütjük. Ha kevés a lé, pótoljuk forró vízzel!

A tűzhely lapján lefedve, lábasban készített egybesült is puha és ropogós lesz, ha párolás után forró zsírban, fedő nélkül mindkét oldalát jól átsütjük. Vigyázzunk, hogy a lé ne süljön el!

Ha kész, fedjük le, és néhány percig tartsuk kikapcsolt sütőben, hogy az ízek átjárják, majd helyezzük a pecsenyetálra, és szeleteljük fel éles késsel.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Ázsia, Európa mérsékelt vidékein termesztik. Nálunk vadon is terem. 20-25 cm magas, kétnyári növény. Levelei keskeny lándzsaszerű, virágai apró, fehér, ernyőben nyílnak. Termése kissé hosszúkás, barázdált. A növény bármely része erősen illatozó.

Recept (1910)

Igen alkalmas levesek, főzelékek, saláták, halételek, mártások ízesítésére. Kenyérbe és péksüteményekbe is belesüthetjük, vagy sütemények tetejére szórjuk.

Erős aromája és fanyar íze miatt ügyelni kell  az adagolására. Más fűszerekkel – borson, borsmentán és majoránnán kívül – nem tanácsos keverni. Viszont az őrölt kömény az egybesült húsnak, csülöknek különleges ízt ad, ha összekeverjük fokhagymaporral meg egy kevés olajjal, és ezzel bekenjük a sütésre előkészített húst.

Kömény ízt leveshez legjobb úgy hozzáadni, hogy a magokat külön kifőzzük, és levét átszűrve az ételhez öntjük. Egyes ételekbe (főzelékek) célszerű belefőzni. A köménymagleves esetében a rántásba tesszük, és azzal forraljuk. Nyers ételekbe (körözöttbe) általában csak beleszórjuk.

A magvak zárt, száraz helyen hosszú ideig jól tárolhatók. A fűszer illóolaj tartalma tárolás alatt nemhogy csökkenne, hanem még növekszik is. Őrölve azonban az illóolaj hamar elpárolog. (Tausz) Előjegyezhető:06 20 410 19 70

Ételeink egy részét édesítenünk kell. Korábban a fő édesítőnk a méz volt. A cukornád elterjedésével új édesítőszer született, a cukor. A középkori étkezési kultúrát alapjában megváltoztatta. Népszerűségét fokozta a 19. században a cukorrépából előállított cukor is. Európában, és így nálunk is rohamosan elterjedt a termelése és felhasználása.

Recept (1910)

Alapszabály: mindig a szájunk íze szerint édesítsünk, de kerüljük a túlzást, az agyoncukrozást, mert az ételek elvesztik eredeti jellegüket. Mértékét mindig az egyéni ízlés határozza meg.

Néhány étel (sóska, paradicsom) savanyú ízét édesítéssel mérsékelhetjük. Ha a salátaléhez egy kevés cukrot adunk, íze simább, kellemesebb lesz.

Előfordulhat, hogy az édes étel ízét kell kiemelnünk, ilyenkor egy csipetnyi só segít. Sós ételünk viszont akkor lesz jobb ízű, ha egy kevés cukrot is belekeverünk.

Ha cukorral édesítünk, ne főzzük sokáig az ételben, mert veszít édesítő erejéből. Legjobb, ha a készételhez keverjük. Befőzésnél is  érdemesebb előbb megfőzni a gyümölcsöt, és csak azután édesíteni. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A sertéshús akkor jó, ha kellően érett. Nagymértékben függ a hús értéke és jósága attól is, hogy az állat melyik észéről való. Az biztos, hogy a legtöbb pecsenye készítésére a sertéshús a legalkalmasabb. Bárhogyan készül, ízes, nedvdús és finom. Jó egyben sütve, szeletelve, pörköltnek, bundázva. A hús ízét azonban a hagyma, paradicsom, paprika, fokhagyma, meg a forró zsír is fokozhatja.

Recept (1930)

Sütés előtt a húst alaposan mossuk meg, a vizet csurgassuk le, majd a zsírréteget vágjuk le, és a külső felületét dörzsöljük be sóval. Ízlés szerint fűszerezzük.

Ha egészben készítjük, legjobb sütőben sütni. De a hús tűzhely lapján, lábasban is nagyon finom. Ízletesebb lesz a sült, ha két-három gerezd fokhagymát vagy kettévágott vöröshagymát is a hús mellé teszünk.

A sütést azzal kezdjük, hogy először a húst forró zsírban átforgatjuk, majd lefedve, kevés vízben puhára pároljuk, végül zsírjára sütjük.  A sütést mindig nagy hővel kezdjük, majd csökkentsük a hőfokot. Közben zsírjával locsolgassuk, hogy ropogós legyen.

Ha szeleteket sütünk (tarja, karaj, lapocka, comb), akkor azok egyforma vastagságúak legyenek, mert csak így sülnek egyformán. Az izomrostokat pedig mindig vágjuk át, hogy ne szálkásodjanak. A rostokat puhítsuk, verjük ki, de ne vékonyra.

Félig nyers húst soha ne készítsünk, mert a sült nehezen emészthető! (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Palóc eredetű magyar étel. Több száz éves hagyománya van. Többféle készíthető belőle: lekváros mellett túrós is. Olcsó és egyszerű étel. Gyerekek kedvence.

Recept (1910)

A lisztből, a tojással és a kevés vízzel tésztát gyúrunk, de puhább legyen, mint a metélt tészta. Két cipóra osztjuk, külön-külön vékonyra kinyújtjuk. Néhány cm széles csíkokat vágunk, az egyikre  lekvárból, túróból, esetleg ízesített darált húsból  3 cm távolságra kis halmokat rakunk. A töltelékek közötti részeket tojássárgájával bekenjük, majd rátesszük a tészta másik felét. A halmok közötti részeket jól lenyomkodjuk. Derelyemetélővel egyenletes kockákra vágjuk.

Sós vízben kifőzzük, leöblítjük, lecsurgatjuk, és zsírban pirított morzsában forgatjuk. A keverésnél legyünk óvatosak, nehogy a derelyék kiszakadjanak. A lekvárost és a túróst vaníliás cukorral megszórjuk.

A derelyét gyorsabban kell készíteni, mint az egyéb tésztákat, hogy a tésztája ne szikkadjon meg. A főzést is valamivel tovább kell főzni, mint egyébként. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A levest változatosabbá és táplálóbbá tehetjük leves betétekkel.  Közvetlenül a levesbe főzhetjük, vagy külön megfőzve tálalás előtt tesszük a levesbe.

10 dkg búzadara, 5 dkg zsír, 1 db tojás, só, bors, petrezselyemzöld.

A zsiradékot puhára olvasztjuk, beleütünk egy tojást, egy csöpp sóval és egy kevés zöldpetrezselyemmel habosra keverjük. Keverés közben hozzáadagoljuk a darát, majd negyedóráig pihentetjük a masszát.

Forrásban levő levesbe evőkanállal egyenlő nagyságú galuskákat szaggatunk. A kanalat kiszaggatás előtt mártsuk a levesbe, hogy ne ragadjon rá a massza. Ezután a fazekat fedjük le, és a galuskákat lassú forrás mellett hagyjuk megdagadni.

Zsiradék nélkül is készíthetünk daragaluskát. A tojásfehérjét először kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sárgáját, majd óvatos keverés közben belekeverjük a darát. A massza ne legyen túl sűrű, inkább hagyjuk tovább szikkadni. Csak azután főzzük be a levesbe. 

Az étel története érdekes, mivel se milyen pék né nem létezett, ellenben a pékeknél előfordult viszont, hogy az ebédre elkészített  csülköt a kemencében sütötték meg. Valószínű, hogy a név innen származott. Az elmúlt század elején a csülök bármilyen formában kedvelt volt. A pálmát a pékné módra készített csülök vitte el.

A csülköt először sózzuk meg és legalább fél órát hagyjuk állni, hogy a só átjárja. Előre bezsírozott tepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük, és közepesen meleg sütőben sütjük. Amikor a hús már zsírjára sült, kevés vizet öntsünk alá, szép pirosra sütjük. Mielőtt a hús teljesen megpuhult, mellétesszük a megtisztított, feldarabolt krumplit, félbevágott kisebb hagymákat, megsózzuk, borsózzuk és pirospaprikával is meghintjük, majd a sütőben készre sütjük. Egy kissé hagyjuk hűlni, majd kicsontozzuk, és kisebb darabokra vágjuk, a tepsiből kiszedett krumplikra rátesszük. Szószokkal ízesíthetjük. De jó hozzá a fejes saláta, uborka  saláta is. 

A középkorban elődeink a franciáktól vették át. Állítólag először egy francia pékségben állították elő. Vidéken annyira meghonosodott, hogy eredetét sokan nem is ismerik. Legtöbb országban  a csülök maga ismeretlen, mivel a henteseknél ilyen húsrészt nemigen lehet kapni. Sok helyen a sertés bontásakor a csülökrészt nem vágják le, a combon hagyják. Nálunk elkülönítik, ezt sütjük, pároljuk, főzzük.

Recept (1930)

A vásárolt csülköt (egy db) langyos vízben jól ledörzsöljük, leöblítjük, leszárítjuk, megsózzuk, és rövid ideig állni hagyjuk.

Tepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük, és a forró sütőben átsütjük.

Amikor a hús majdnem zsírjára sült, kevés vizet öntünk alá, majd addig sütjük, amíg piros nem lesz.

Közben a megtisztított, hasábokra vágott krumplit, a felszeletelt hagymát a hús köré tesszük, megsózzuk, borsozzuk, és visszatesszük a sütőbe, majd a csülköt készre sütjük. Sütés alatt a húst saját zsírjával öntözgetjük.

Ha elkészült, a krumplit megszórjuk finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Forrón tálaljuk.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A hagyományok szerint a leves az ételek királya. Az él a köztudatban, hogy a leves a gyomrot előkészíti a komolyabb ételek befogadására. Ilyen hagyományok mellett a magyar konyhát nehéz elképzelni leves nélkül . Fogyasztása több száz éves, ősi ételnek számít. Közismert, hogy jó levest készíteni olykor művészet.

Recept (eredeti)

A csontokat alaposan mossuk meg, majd hideg vízben tegyük fel főni, és lassan forraljuk. Ha sertéscsontot használunk, előtte forrázzuk le. A velős csontot azonban  ne forrázzuk, csak hideg vízben jól  mossuk le.

Ha a levest velős csonttal főzzük, mindkét végét tojásfehérjével kenjük be, vagy sóval dörzsöljük be. Így a velő nem fő ki, a lé nem lesz zavaros. A megfőtt velőt a csontból üssük ki, sóval, borssal meghintve külön tányéron a levessel együtt tálaljuk.

Legalább 2-3 órán keresztül főzzük a csontokat. Arra vigyázzunk, hogy a vize ne forrjon el. A zöldséget, a fűszereket és a sót kétórai főzés után tegyük a levesbe. A habot folyamatosan szedjük le a tetejéről.

Ha a leves nagyon zavaros, egy tojásfehérjét kanálnyi vízzel verjük gyenge habbá, és öntsük a levesbe, és addig forraljuk, amíg a lé meg nem tisztult. A tűzről levéve hagyjuk ülepedni. Utána szűrjük le, szép tiszta lesz. Hogy a zavaros alja ne kerüljön a tányérba, mindig merőkanállal merjük ki a levest a fazékból.  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70