Amerikában őshonos. Több ezer éve ismerik.  A mai formájában csak a 18. században alakult ki. Nálunk  legjobban a kicsi, zsenge fogy.

A kicsi, zsenge cukkini, héjával együtt fogyaszthatjuk. A nagyobbakat viszont meg kell hámozni. Felhasználásuk előtt alaposan mossuk meg, és csak utána hámozzuk meg, illetve daraboljuk fel a kívánt formára. Vághatjuk karikára, kockára, hosszában, és felszeletelhetjük vékonyan is. Ha a cukkinit tölteni szeretnénk, akkor a nagyobb darabok belsejét tisztítsuk ki, és helyére tömjük be a húsos, rizses tölteléket. Előfordulhat, hogy egyes példányok keserűek. Ilyenkor a meghámozott darabokat sózzuk be, és rövid időre hagyjuk állni. A kesernyés íz biztosan eltűnik.

Cukkiniból készíthetünk leveseket, köreteket, feltétet, töltött és rakott ételeket. Ehetjük grillezve, nyárson sütve, de ne főzzük túl puhára! Nyersen is nagyon ízletes. Salátának kitűnő. Jól fűszerezhető. Ízesíthetjük petrezselyemmel, fokhagymával, mentával, kaporral, borssal, bazsalikommal.  Tausz

Amióta a céklát ismerik, azóta a konyhákban is jelen van. Leginkább nyersen fogyasztják. Főleg saláta készül belőle, de ivóléként is népszerű. Legjobbak az apró céklák, mert szép sötét bordó színük van. A gumókat ne áztassuk, mert festékanyaguk kiázik, elvesztik szép színűket. Tövét és gyökerét is csak felhasználás előtt vágjuk le.

Recept (eredeti)

A gumókat alaposan mossuk meg, hámozzuk meg, vágjuk vékony karikákra.

Megsózzuk, egy kevés darált köménymaggal megszórjuk, keverünk hozzá két kanál ecetes tormát, és felengedjük gyengén édesített salátalével, mely ecetből, sóból és vízből készül. Ezután a megtisztított tormát is belereszeljük durva reszelővel.

A léből csak keveset öntsünk a salátára, mert a cékla is ereszt levet.

Fogyasztás előtt néhány órát hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek.

Ha puhán szeretjük, a gumókat héjastól főzzük puhára. Az elfőtt vizet forró vízzel pótoljuk. A megpuhult céklát meghámozzuk, majd karikákra vágjuk, ízesítjük. (Tausz)

A cékla a Földközi-tenger környékén honos. Már a rómaiak és görögök is fogyasztották. Nálunk a 17. században vált ismertté, de csak a 19. században terjedt el a konyhákban. Mára már szinte az egész világon termesztik. Főleg a gyökerét fogyasztjuk, de zsenge hajtásai, levelei salátába keverve fogyaszthatók.

Recept (eredeti)

 A céklát héjastól főzzük. Ezért főzés előtt jól mossuk meg, sőt ha szükséges, kefével is súroljuk le. Ne szeleteljük fel, egészben tegyük fel főni. Az edénybe csak annyi vizet töltsünk, hogy ellepje a zöldséget. Fedő alatt kis lángon puhítsuk.

 Ha a cékla főzővízébe egy kevés cukrot teszünk (2 liter víz, egy kávéskanál cukor), megőrzi piros színét. Szép színe miatt hidegtálak díszítésére kiváló.

 A megfőtt céklát könnyen meghámozhatjuk, ha kiemeljük a forró vízből, lecsöpögtetjük, majd rögtön hideg vízbe mártjuk. Kitűnő saláta és körítés készíthető belőle. Mindig hidegen tálaljuk!  Főzhetünk belőle levest, céklapürét, eltehető ecetesen, de italként is kiváló.  (Tausz)

Eredetileg bizánci találmány. Az ibériai félszigeten már a középkorban bevett konyhatechnikai módszer volt. Később átkerült az olaszokhoz, majd az osztrákok hozták be Bécsbe, így került hozzánk.

Recept (1910)

Az előkészített húsokat, zöldségféléket először mindig a lisztbe, majd a simára kevert tojásba, végül a zsemlemorzsába forgassuk, de csak annyi morzsát tegyünk rá, amennyit a tojás felvesz. A tojást jól verjük fel, azonban ne szaporítsuk tejjel vagy vízzel, mert sütéskor leválik a panír.

Morzsa nélkül is panírozhatunk. Ilyenkor az anyagot csak tiszta lisztbe és tojásba vagy palacsintatésztába mártjuk. A palacsintatésztát tojáshabbal vagy tejben elkevert élesztővel lazítsuk.

A sütésre szánt anyagot mindig töröljük szárazra és csak közvetlenül a panírozás előtt sózzuk meg. Így nem ereszt levet, sütéskor nem válik le a panír. A bundázott darabokat ne rakjuk egymásra, és ne hagyjuk sokáig állni, mert a bundázás elázik, nem lesz ropogós.

A bundázott ételeket bő, forró zsiradékban süssük. Ha zsír nem elég forró, a panírozás elázik. Ha a hús vastag, először célszerű mindkét oldalát fedő alatt, kis lángon sütni, majd fedő nélkül nagyobb lángon újból átsütni. (Tausz)

A tojás története 1894 évre nyúlik vissza, amikor az egyik New York-i hotelben a reggelit a vendég kérésének megfelelően állították össze. A reggeli annyira megtetszett, hogy a törzsvendégről el is nevezték. Így született meg az úgynevezett Benedek tojás.

Recept (1910)

Egy kis lábasban forraljunk fel vizet sóval és ecettel, ill. citromlével (egy liter víz, fél deci ecet vagy egy citrom leve).

A tojásokat egyenként üssük merőkanálba, és amikor a víz buborékosan forr, csúsztassuk a vízbe. Egyszerre csak két-három tojást tegyünk a lábosba. Ügyeljünk arra, hogy a sárgájuk egyben maradjon.

Képlékeny, még áttetsző lebernyegüket hajtogassuk a tojássárgájára, majd lassú, éppen csak gyöngyöző forrással 3-4 percig főzzük.

A tojásokat szűrőkanállal úgy emeljük ki, hogy épségben maradjanak, és azonnal tálaljuk, mert a buggyantott tojás csak frissen, melegen jó! Akkor a legfinomabb, ha a sárgája még lágy marad. (Tausz)

Mediterrán vidékekről származik. A mai brokkoli faj a vadkáposzta termesztett változata. Már a rómaiak is ismerték és termesztették. Franciaországban is csak 1500-as években említik először Európában csak a 1920 utáni években terjedt el. Nálunk még később.

Recept (1930)

Nyersen nem ehető! Húsok mellé köretként, párolva vagy rántott   zöldségként tálalhatjuk. Jó a zöldséglevesben, kiváló salátának. A brokkoli nem puffaszt, nem hizlal, viszont laktat.

Elkészítésének legjobb módja a párolás. A rózsákat szárával együtt vágjuk le, jól mossuk meg és helyezzük edénybe. Öntsünk alá vizet, és egy kevés sóval szórjuk meg. Mintegy 10 percig pároljuk fedő alatt, majd a megpuhult rózsákat szűrőkanállal emeljük ki, csepegtessük le róla a vizet, és megforrósított vajban forgassuk meg. Ízlés szerint fűszerezzük, köretként tálaljuk.

Ha zöldséglevesbe főzzük, a főzés vége felé rakjuk bele, különben szétfő apró darabokra, és ilyenkor a leves tetején úszkál.

Ha salátának fogyasztjuk, párolás után öntsük le fűszeres salátalével, és hagyjuk állni egy kicsit, utána tálaljuk. Keverhetünk hozzá összevágott paradicsomot, uborkát is. Amennyiben tartalmasabb salátát szeretnénk készíteni, kiegészíthetjük tojással, sajttal, virslivel, párizsival.

A rántott és a rakott brokkolit a karfiolhoz hasonlóan készítsük. Zsíron azonban ne süssük, mert nyúlós lesz. (Tausz)

          80 dkg sertéshús, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma. bors, só, majoránna, pirospaprika, 2 dl vörösbor, zsír. 

A főzést a kis kockákra vágott füstölt szalonna (10 dkg) kiolvasztásával kezdjük, majd belerakjuk az apróra vágott vöröshagymát, és megpirítjuk. A húst is felkockázzuk, és ízlés szerint sóval, borssal, zúzott fokhagymával, majoránnával fűszerezzük. A hús lehet kicsontozott sertés tarja vagy karaj. De készülhet marhahússal is. 

Az előkészített húst rátesszük a megpirított hagymára, jól belekeverjük, és erős lángon készre pirítjuk. Egy kevés vízzel   (vagy borral) felöntjük. 

A megtisztított krumplit szintén kis kockára vágjuk, forró zsírban aranysárgára pirítjuk, megszórjuk pirospaprikával, hogy legyen színe, majd a pecsenyehússal összekeverjük. Ha az egész puhára főtt, tálaljuk. Uborkasalátával vagy más savanyúsággal szolgáljuk fel. 

Jellemző illatú, enyhén csípős ízű évelő növény. Világszerte sok országban termesztik. Nálunk nem annyira elterjedt fűszernövény. Pedig könnyen termeszthető a kertben. Minden talajon megél, a félárnyékos helyet kedveli. Cserépben is nevelhető, egész évben friss levélhez juthatunk.

Recept (1930)

Leveleit, illetve fiatal hajtásait virágzás kezdetén vagy közvetlen virágzás előtt a reggeli órákban tanácsos begyűjteni.

Hűsítő hatású növény. Már néhány levél is pikáns ízt ad az ételnek. Egyedülálló ízének köszönhetően a konyhákban igencsak népszerű. Más fűszerekkel is keverhetjük (kakukkfűvel, majoránnával stb.), így tovább fokozhatjuk hatását.

Fűszerezésre elsősorban fiatal, friss, zöld leveleit és hajtásait használhatjuk, de szárítva is fogyasztható. A friss leveleket fagyasztással konzerválhatjuk. A szárított növényt száraz, hűvös, fénytől védett helyre, légmentesen záródó edénybe tegyük.

Kiváló üdítő- és koktélízesítő, de fűszerezhető vele hústöltelék, gyümölcssaláta, vagy akár fagylalt is. Leveleivel édes ételeket díszíthetünk. Mivel mentoltartalma hűsít, frissítőket és likőröket állíthatunk elő belőle. (Tausz)

Már ősidők óta ismerik. Aromája miatt általánosan elterjedt növény. Elsősorban a borsot helyettesíthetjük vele.  Minden olyan étel ízesítésére felhasználhatjuk, mely borssal készül. A fekete borsnál jóval enyhébb fűszer, ezért diétások számára kitűnő. 

Levelét és virágos hajtását nyersen vagy megszárítva használhatjuk. Erős aromája miatt csak keveset tegyünk az ételbe, mert keserűvé válhat. Ne főzzük bele, csak a főzés vagy sütés befejezése előtt néhány perccel keverjük az ételhez.

A morzsolt borsfűvel levesek, főzelékek, káposztafélék, saláták, húsételek, mártások, pácok ízesíthetők. Főleg a bableves és a babfőzelék elkészítésénél nélkülözhetetlen.

Mivel különleges ápolást nem kíván, és a legtöbb talajon megfelelően fejlődik, a kertben vethetjük bárhol, de cserépben, vagy az erkélyen ládában is nevelhetjük. A virágos hajtásokat és a leveleket vágjuk le és szárítsuk. 

A legismertebb fűszer az egész világon. Nálunk a paprika után a  legnagyobb mennyiségben használt fűszer.

A bors erősen csípős fűszer, ezért csak mértékkel használjuk. Egészben, finomra őrölve vagy durván darálva fűszerezhetünk vele. Az édességeket kivéve a bors minden ételhez adható. A sötétebb ételeknél az erősebb fekete borsot, a világosabbaknál az enyhébb fehér borsot használjuk.

Egész borssal elsősorban főtt ételeket (levest, párolt húsokat stb.) ízesíthetünk. Ilyenkor a borsszemeket az ételbe belefőzzük, így ízük, aromájuk megmarad. Sokáig főzni nem szabad, mert az étel íze megváltozhat, erőssé és kesernyéssé válhat. Legjobb a főzés befejezése  előtt betenni a főzetbe. Ha őrölve használjuk, a borsszemeket közvetlenül az ételbe őröljük, ízesebb lesz. Minél finomabbra daráljuk, annál jobban érződik az aromája.

Az egész borsot levegőtől elzárva, hűvös, száraz helyen tároljuk.