Pörköltek és tokányfélék közkedvelt körete a galuska. Ízesítve önálló ételként is elterjedt. Osztrákoktól vettük át. Állítólag Beatrix királyné segítségével terjedt el a magyar étkezési kultúrába. Különböző módon készülhet, leginkább az alábbi készítési mód alakult ki.

Recept (eredeti)

Lehetőleg grízes (rétes) lisztből készítsük, mert abból a kifőtt galuska könnyű és ízletes lesz. A liszthez és tojáshoz csak annyi vizet adjunk, hogy könnyen elkeverhető és lazán verhető legyen. A tésztát ne dolgozzuk ki túlságosan, inkább pihentessük.

A tészta szaggatásához csak akkor fogjunk hozzá, ha a sós víz már forrni kezd. A galuskát legjobb vizes deszkáról késheggyel szaggatni a vízbe. Gyorsabb viszont, ha szaggatón nyomkodjuk át. Közben néhányszor kavarjuk meg, hogy ne ragadjon össze. Csak annyit szaggassunk a vízbe, amennyi könnyen elfér. Vigyázzunk, a víz ne fusson ki!

Főzése közben azonban állandóan erőteljesen forrjon. Amikor a galuskák a felszínre emelkednek, szűrőkanállal szedjük ki, jól csöpögtessük le, és felforrósított zsírban forgassuk meg. A kifőtt galuskát leöblíteni nem szabad!

Külön tálalva tegyük az asztalra. Ha nem azonnal fogyasztjuk, lefedve állítsuk forrásban levő víz fölé. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70

A görögök és rómaiak már jóval időszámításunk előtt termesztettek fűszernövényeket,  sőt néhány fűszert termesztettek is (kapor, kömény). Nálunk Mátyás király óta terjedt el a fűszerek használata. Kedvelt volt a fokhagyma, vöröshagyma, köménymag, kakukkfű, tárkony.  Majd később hazánkban is beindult a fűszernövények termesztése.

Recept (eredeti)

Nyers és száraz fűszerekkel egyaránt fűszerezhetünk. A frisset főzzük együtt az étellel, a szárítottat csak a főzés befejezése előtt tegyük bele.

Mindig mértéktartóan fűszerezzünk, és igazodjunk az étel jellegéhez. Vegyük figyelembe, hogy a túlzott fűszerezés nem javítja, hanem rontja az étel ízét. Csak abban az esetben használjunk többet, ha bizonyos szagokat, ízeket el akarunk tüntetni.

A fűszert kis adagokban tegyük az ételbe, és közben többször kóstoljuk meg. Az elrontott ételt lehetetlen rendbe hozni!

Többfélét is használhatunk egyszerre, így harmonikus íz hatás érhető el. De vigyázzunk arra, hogy egyik se kerüljön túlsúlyba.

A fűszerezett ételeket mindig lefedve főzzük, különben az elszálló gőzzel az íz anyag is elillan. Sokáig főzni nem szabad, mert az erősen főzött, párolt fűszer elveszíti aromáját.

Ha csak a fűszer aromáját szeretnénk ízesítésre felhasználni, akkor teatojásba helyezve lógassuk a fövő ételbe. Tálalás előtt emeljük ki.  (Tausz) A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A főzés technikája több ezer év alatt alakult ki. Lényege, hogy az élelmiszereket vízben vagy más folyadékban forralással puhítsuk meg,  és élvezhetővé, emészthetővé tegyük.

Recept (eredeti)

A főzést kezdhetjük hideg vagy meleg vízben. Ha zamatos és erős főzőlevet szeretnénk kapni, a nyersanyagot mindig hideg vízben tegyük fel főni. Így ízei, tápanyagai már melegedés közben kioldódnak. Ha viszont azt akarjuk, hogy a tápérték, a zamat a megfőtt anyagban maradjon, forrásban levő vízbe rakjuk fel.

 Az ételt először erős lángon addig főzzük, amíg forrni nem kezd, azután állítsuk takaréklángra. A folyadék hőfokát úgysem tudjuk a forráspontnál magasabbra emelni, legfeljebb az ételben lévő víz párolgását gyorsítjuk meg, de ne főzzük túl, mert zamatanyagai csökkennek.

Jobban megmarad a nyersanyag aromája, és gyorsabban megpuhul az étel, ha fedő alatt főzzünk.  Arra azonban figyeljünk, hogy ne fusson ki, mert értékes anyagok vesznek kárba. Ha elfőztük a levet, mindig meleg vízzel pótoljuk, hogy ne hűtsük le a főzőlevet. A vizet csak akkor sózzuk meg, ha már forró, ugyanis a sós víz lassabban forr fel.

A nyersanyag akkor őrzi meg legjobban a tápértékét, ízét és illatát, ha gőzben főzzük. A gőz legyen folyamatos, ne csökkenjen. Elsősorban rostszegény vagy gyenge rostú nyersanyagokat gőzöljünk.  (Tausz)A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A főzelékfélét az egész világon eltérő módon készítik. Van, ahol a nyersanyagot egyszerűen feldarabolják, sós vízben megfőzik, tálalják, megvajazzák. Másutt párolják a főzeléknek valót, és teszik az asztalra. A magyar konyha szerint a főzeléket rántással sűrítik. A megoldás egyedülálló. Ily módon főétel csak nálunk létezik.

Recept (eredeti)

Csak közvetlenül főzés előtt daraboljuk fel a főzeléknek valót. A darabolás az étel jellegéhez igazodjék. Mindig egyenlő nagyságra daraboljunk, különben az egyes darabok nem egyszerre puhulnak meg.

A friss főzelékeket forrásban lévő vízben, a száraz hüvelyesek és burgonya főzését hideg vízben kezdjük. Gyorsabban készül el a burgonya, ha sós vízben készítjük!

Ne főzzük túl az ételt, mert sűrű, íztelen anyagot kapunk!

A korai zsenge főzelékféléket (borsót, karalábét) inkább pároljuk fedő alatt, rövid lében. Kevés zsiradékot használjunk.

A puhára főtt ételt csak annyira sűrítsük, hogy megmaradjon az eredeti íze. Vigyázzunk, hogy a főzelékbe ne kerüljenek csomók, mert a legjobbat is elronthatják. A rántást vagy a habarást mindig szűrőn keresztül öntsük.

A sűrítéshez saját anyagot is használhatunk liszt és zsiradék nélkül. A párolt zöldség egy részét áttörjük, tejföllel ízesítjük, majd az ételbe keverjük.

Finomabb lesz a főzelék, ha húslével vagy csont lével főzzük. Húsleveskockát is tehetünk az ételbe.

Csak mértéktartóan fűszerezzünk, illetve ízesítsünk. A fűszereket igyekezzünk összhangba hozni a főzelék eredeti ízével.

A főzelék mindig főfogás legyen! A húst, tojást kiegészítésként szolgáljuk fel. (Tausz) A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

A tészta olasz nemzeti eledel, és meghódította a világ összes konyháját, annak ellenére, hogy már az ókorban is készítettek tésztaféléket. Hazánkban is először az olaszok által előállított tészták terjedtek el. Csak később indult be a házi tésztagyártás. A legrégebbi a tarhonya. Első tésztagyárunk 1859-ben kezdte meg működését Budapesten.

Recept (eredeti)

A házi tésztát finom- és rétesliszt keverékéből (fele-fele arányban) készítsük. Egy kiló liszthez négy tojást számítsunk. Ez az arány a legjobb minőségű tésztának felel meg.

Először mindig a tojásokat keverjük össze a liszttel, és aztán öntsük a vizet kis adagokban, hogy sűrű masszát kapjunk. A masszát ezután deszkán addig gyúrjuk, amíg hólyagos nem lesz. Hogy a tészta ne ragadjon, szükség szerint lisztezzük.

A tésztát vágjuk cipókra, pihentessük legalább fél óra hosszat, majd deszkán nyújtófával egyenletesen nyújtsuk ki, közben többször forgassuk át. Késsel vágjunk széles, hosszú csíkokat. A metéltnek vastagabbat készítsünk, derelyének, kockatésztának vékonyabbat nyújtsunk.

 A tésztát forrásban lévő sós vízben főzzük ki. Hogy ne ragadjon össze és ne fusson ki, öntsünk a vízbe egy kávéskanálnyi zsírt is. Főzés alatt vigyázzunk, hogy a víz állandóan forrjon, különben a tészta elázik. Addig főzzük, amíg a víz felszínére nem emelkedik.

Ha kész, csurgassuk le a vizet, és felhevített zsiradékban forgassuk meg. A gyúrt tésztát ne öblítsük le, felesleges! (Tausz) A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Recept (1910)

A megmosott és leszárított oldalast (80 dkg) sóval bedörzsöljük, a megtisztított, összezúzott fokhagymát (6 gerezd) is rákenjük. Igény szerint borsot vagy pirospaprikát is szórunk rá. Aki szereti, a húsdarabokat mustárral is  bevonhatja.

A húsokat beletesszük a tepsibe. Rászórunk köménymagot is. Aláöntünk egy  pohár vizet (a vizet borral is helyettesíthetjük), és az előmelegített, forró sütőbe tesszük. Erős lángon legalább 25 percig pároljuk, majd csökkentjük a lángot. A tepsit kissé kihúzzuk, és az alján összegyűlt lével időnként  meglocsoljuk. Utána a húst még félórát tovább sütjük.

Ha a hús már puha (ellenőrzés után), a megpirult darabokat megfordítjuk, és a másik oldalát is pirosra pirítom.

Az igényeknek megfelelően tálaljuk. (Tausz) A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos. Az egész világon elterjedt. Ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki. Nálunk a középkortól termesztik. A magyar konyha nélküle nem képzelhető el. Felhasználhatjuk levesekbe, mártásokba szószokba, salátákba, sültekhez, vadas ételek elkészítéséhez.

Recept (eredeti)

A legaromásabb fokhagymaízt akkor kapjuk, ha nyersen (tisztítás után) szétnyomjuk, és az éppen forrásponton levő ételbe keverjük. Az illóolaj és az aromaanyag a legjobban forrásponton oldódik ki. Az ételhez kevert fokhagymát főzni nem szabad!

Aromásabb lesz az étel, ha a gerezdeket egészben tesszük bele tálalás előtt, majd néhány perc múlva kiemeljük. Ne dobjuk forró olajba, mert megéghet és keserű lesz. Kis tűzön pirítsuk.

A fokhagyma íze attól is függ, hogy milyen fűszert és nyersanyagot keverünk hozzá.

Ha kevésbé erős fokhagymaízt szeretnénk elérni, egy-két percig forraljuk a fokhagymás ételt. Az erős íz akkor is csökken, ha a fokhagymát egy csészében szétnyomjuk, ráöntünk egy evőkanál vizet, majd a léből szükség szerint öntünk az ételbe.

Ha lassan pároljuk, finom zamatú és könnyen kenhető lesz. Úgy is pépes lesz, ha  megtisztítva pároljuk és áttörjük. Kenhetjük kenyérre, húsra, felvágottra, vagy belekeverhetjük salátába, szószba, főzelékbe, levesbe. (Tausz) Előjegyezhető: 06 410 19 70

A kávé Abesszíniából jutott el az arabokhoz. Gyorsan elterjedt Arábiában és Perzsiában. A kávéfogyasztás Európában fokozatosan honosodott meg. Az első kávéházat Velencében nyitották. 1647-ben. Később Európa nagyobb városaiban egymás után nyíltak kávéházak. Hazánkban a törökök honosították meg. Az 1500-as év végégétől több török kávéfőző működött Pesten és Budán.

Recept (1910)

 A feketekávé íze, színe, illata függ a kávé helyes pörkölésétől, valamint a felhasznált víztől. Erőssége viszont független a színétől. Alapos kilúgozásához csak a friss, lágy víz alkalmas! Ha a víz nagyon meszes, tegyünk bele egy késhegynyi szódabikarbónát.

Mindig frissen darált kávét használjunk. Ha magunk daráljuk a kávébabot, csak főzés előtt őröljük meg! A maradékot pedig tartsuk jól záródó dobozban vagy üvegben. Természetesen a tárolt őrleményből csak gyenge ízű és illatú főzet készíthető később!

Mivel íz- és illatanyaga könnyen elillan, lehetőleg zárt edényben főzzük a kávét. Az edényt más célra ne használjuk!

Közvetlenül a tűzön ne melegítsük a kihűlt kávét, mert elveszti aromáját. Legjobb edénnyel együtt forró vízbe állítani, s így felmelegíteni a kívánt hőfokra.

A főzet koffeintartalmát tej hozzáadásával csökkenthetjük. Ízesebb lesz, ha egy kevés kakaóport vagy egy darabka csokoládét adunk hozzá. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

2 db sárgarépa, 1 db karalábé, 25 dkg zöldborsó, 1 liter tej, liszt, zsír vagy vaj, cukor, só petrezselyemzöld, 1 db tojás.

A zöldségeket (karalábét, sárgarépát) megtisztítjuk, apró darabokra vágjuk, megsózzuk, és beletesszük a zöldborsót, az apróra vágott hagymát is belevágunk, majd annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük párolni. Világos rántást készítünk zsírból és lisztből. Belevágjuk a felaprított zöldpetrezselymet, beleöntünk egy kevés tejet, jól elkeverjük, majd hideg vízzel feleresztjük, és a megpárolt zöldségre ráöntjük, berántjuk. Igény szerint ízesítjük, majd újból felforraljuk. Ha a főzelék túl sűrűre sikerült, tejjel hígítjuk.  

Az ókori Egyiptomból származik. Európába a görög hozták be, később nemesítették, és kialakult a ma is ismert zöldség. Egyike a legrégebben termesztett zöldségünknek.

A tavasz egyik első vitaminforrása. A primőr saláta levelei zsengék. Még valamennyi levele felhasználható. A szabadföldi saláták már fejesek, külső leveleik kissé érdesek, kemények.

Felhasználásuk előtt a kevésbé hasznos leveleket vágjuk le tövével együtt. A megmaradt részt negyedeljük, és folyóvízben alaposan mossuk meg.

Tetszés szerinti mennyiségben adagolt cukorral, sóval, ecettel vagy citromlével salátalevet készítünk, jól megmártjuk benne a salátát, tálra tesszük. Tetejét meglocsolhatjuk finom olívaolajjal, és tehetünk mellé főtt tojásokat is.

Készíthetünk más fajta salátalevet is, miszerint a főtt tojások sárgáját áttörjük, mustárral és olívaolajjal elkeverjük, citromlével, sóval, törött borssal, néhány csepp tárkony ecettel ízesítjük. Jól elkeverjük benne a negyedekbe vágott saláta fejeket. Önálló ételként is tálalhatjuk.