Elő- és Dél-Ázsiában őshonos. Az egész világon elterjedt. Ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki. Nálunk a középkortól termesztik. A magyar konyha nélküle nem képzelhető el. Felhasználhatjuk levesekbe, mártásokba szószokba, salátákba, sültekhez, vadas ételek elkészítéséhez.

Recept (eredeti)

A legaromásabb fokhagymaízt akkor kapjuk, ha nyersen (tisztítás után) szétnyomjuk, és az éppen forrásponton levő ételbe keverjük. Az illóolaj és az aromaanyag a legjobban forrásponton oldódik ki. Az ételhez kevert fokhagymát főzni nem szabad!

Aromásabb lesz az étel, ha a gerezdeket egészben tesszük bele tálalás előtt, majd néhány perc múlva kiemeljük. Ne dobjuk forró olajba, mert megéghet és keserű lesz. Kis tűzön pirítsuk.

A fokhagyma íze attól is függ, hogy milyen fűszert és nyersanyagot keverünk hozzá.

Ha kevésbé erős fokhagymaízt szeretnénk elérni, egy-két percig forraljuk a fokhagymás ételt. Az erős íz akkor is csökken, ha a fokhagymát egy csészében szétnyomjuk, ráöntünk egy evőkanál vizet, majd a léből szükség szerint öntünk az ételbe.

Ha lassan pároljuk, finom zamatú és könnyen kenhető lesz. Úgy is pépes lesz, ha  megtisztítva pároljuk és áttörjük. Kenhetjük kenyérre, húsra, felvágottra, vagy belekeverhetjük salátába, szószba, főzelékbe, levesbe. (Tausz) Előjegyezhető: 06 410 19 70