Már az ókorban ismert volt a fűszeres vagdalt húsból készült étel.  Nálunk is több száz éve  készítik. Az egyik leggyakrabban fogyasztott magyar húsétel. Elnevezése (fasírt) német eredetű. A 19. században vettük át. A vagdalt elnevezés pedig abból származik, hogy a húst régen nem darálták, hanem kisebb darabokra vágták, vagdalták, és ebből készítették a húsmasszát. A magyar konyhában elsősorban a pogácsa alakúra formázott fasírt a kedvelt, de az egyben sült is népszerű.

Recept  (1910)

A fasírozottat készíthetjük sertéshúsból, marhahúsból egyaránt. Lehet fele sertés-, fele marhús (50 dkg darált) A megdarált húst összegyúrjuk 2 db tojással, 2 db tejbe  áztatott, kifacsart zsemlével. Fűszerezzük sóval, borssal, reszelt vöröshagymával (egy db), egy kevés összetört fokhagymával. Hozzá önthetünk fél deci tejszínt és 5 dkg felpuhított vajat. Mindezt jól összedolgozzuk.

Ha egy darabban sütjük, a húsmasszát henger alakúra formázzuk, kizsírozott tepsibe tesszük, a tetejét megkenjük egy kevés zsírral és világos pirosra sütjük. Közben saját zsírjával többször meglocsoljuk. Ha a zsírja erősen pirul, egy kevés forró vizet öntsünk alá, hogy ne égjen meg.

Ha pogácsákat készítünk, a masszából zsíros kézzel gombócokat formálunk, majd ellapítjuk őket, zsemlemorzsában megforgatjuk, forró zsírba mindkét oldalukat rózsaszínűre sütjük. A húspogácsákat körettel, salátával, főzelékkel tálaljuk.

Párolt vagy főtt húsból is jó fasírtmassza állítható össze. Szaporítóanyagként beledolgozhatunk zsemlemorzsát, zsemlét és kenyeret, sőt akár zabpelyhet is. Ilyenkor tegyünk bele egy nyers tojást is.

A sütés vége felé a fasírt állapotát hústűvel ellenőrizzük. Ha a szúrás helyén nem jön ki sárgás, véres nedv, a hús elkészült. (Tausz) Előjegyezhető:06 20 410 19 70

A fánk a királyi lakomák kedvelt finomsága volt. Mivel olcsó és könnyű tésztából készül, gyorsan elterjedt Európában. Nálunk a 19 században vált ismertté. Eleinte fánk sütése Dunántúlon indult be, és onnan terjedt át más vidékre.

Recept (1930)

A fánkot mindig meleg környezetben, eszközökkel (deszka) és anyagokkal (liszt, tojás) készítsük, különben tésztája könnyen lehűl, nem lesz tökéletes. Mindig kelt tésztából kovásszal készüljön. Csak így lesz könnyű.

Meleg tejben futtassuk fel az élesztőt. Liszttel keverjük el. Adjunk hozzá habosra vert tojást, citromot, sót és cukrot, jól dagasszuk meg. Hagyjuk kelni legalább kétszeresére.  Utána  ujjnyi vastagra nyomkodjuk szét, majd  lisztbe mártott szaggatóval szaggassuk ki, de még tovább kelesszük, vigyázzunk: ne hagyjuk túl kelni. Akkor jó a tészta, ha megérintve puhának érezzük.

A sütést forró zsírban, egyenletes tűzön végezzük! De ne hevítsük túl a zsiradékot, mert akkor a fánk külseje hirtelen megbarnul és a belseje nyers marad. Egyszerre  csak annyit süssünk, hogy kényelmesen elférjenek.

A szép színűre sült  fánkokat forrón, vaníliás cukorral meghintve, baracklekvárral  tálaljuk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Már az ókorban is fűszereztek vele. Ceylon szigetén és a Szudán szigeteken, valamint Kínában vadon is elő fák ágairól lefejtett kérge. Erős illatú, édeskés, csípős ételízesítő. Hazánkban a 15. században már ismert volt. De igazából csak a 18. században vált népszerűvé.

Recept (1910)

A fahéj rendkívül erős illatú, elnyom minden más szagot. Adagolásakor mindenképpen vegyük figyelembe. Étellel együtt főzhető, forralható, nem veszít aromájából. Forralt borok, gyümölcslevesek, befőttek, kompótok alapfűszere.

Őrölt állapotban ízesíthetünk vele süteményeket, édes töltelékeket, tejes ételeket. Néhány sültnek is (kacsa, bárány) kiváló fűszere lehet. Igen pikáns ízt ad az ételnek. Salátákba (uborka, paradicsom) téve különleges zamatokkal gazdagodhatunk.

A fahéj más fűszerekkel jól keverhető. Ha ánizs-, szegfűszeg- és édesgyökér- őrleménnyel keverjük, egzotikus ízt érhetünk el vele.

Mind az őrölt, mind az egész fahéjat zárt edényben, száraz helyen tároljuk. Vigyázzunk, tárolás közben könnyen átveszi az idegen szagokat!  (Tausz) Előjegyezhető:06 20 419 70

A magyar konyha egyedülálló alkotó része a rántás. Több száz éves hagyománya van. Elődeink az ételeinket többnyire rántással sűrítették, de habarást vagy lisztszórást is alkalmaztak. Főzelékeink esetében azonban csak a magyar konyhára jellemző rántást használták. A rántásos eljárással az ételeket nemcsak sűrítették, hanem (fűszerekkel) ízesebbé is tették.

Recept (1930)

A kialakult sűrítési eljárás szerint a leveseket hígabbra, a mártásokat, főzelékeket sűrűbbre sűríthetjük. Vannak ételek, melyeknél a rántás íze nem kívánatos. Ilyenkor a habarásos eljárást alkalmazzuk: a lisztet tejjel vagy tejföllel simára keverjük, és az ételhez öntjük. Finomabb habarás esetében tojássárgája és tejszín keveréket készítünk.

Rántással és habarással csak forrásban levő vagy forró ételt sűríthetünk, különben a sűrítőanyag összecsomósodik.

Ha rántást készítünk, a forró rántást mindig hideg vagy forró vízzel öntsük fel, mert nem lesz csomós. Ha mégis csomósra sikerült, szűrőn keresztül öntsük az ételbe.

A berántott ételt addig főzzük, amíg nyers rántás íze el nem tűnik.  Forraláskor az edényt ne fedjük le, mert a keletkező gőz a fedelet felemeli, az étel kifut.

A hagyományosan rántással készített ételek nagy részét habarással is sűríthetjük, könnyűek és zsiradékmentesek lesznek.

Behintéssel a teljesen zsírjára sütött húsokat, főzelékeket érdemes sűríteni. A lisztet a párolás végén szórjuk az ételre de csak annyit használjunk, hogy az étel ne legyen túl sűrű. Így a hús vagy a zöldség alatt megfelelő sűrűségű mártást kapunk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Az erőleves majdnem úgy készül, mint a marhahúsleves, annyiban tér el, hogy a sovány marhahúst meg kell darálnunk, a paradicsompürével és tojás fehérjével el kell keverni, a főzése pedig hosszadalmas.

Recept (1910)

A darált marhahúst (50 deka) egy tojásfehérjével és egy kevés paradicsompürével (evőkanál) jól elkeverjük, hozzáadjuk az apróra szeletelt zöldségeket és a csontokat (2 db kisebb csont), ráöntünk 2 liter hideg vizet, megsózzuk, fűszerezzük ízlés szerint (bors, gyömbér), és feltesszük forrni állandóan kevergetve.

Ha a lé már felforrt, lassú tűzön egyenletesen főzzük 3-4 hosszat. Főzés közben szedjük le a zsírját, de a levest ne keverjük fel.

Ha befejeztük a főzést, vegyük le a tűzhelyről, és 10 percig hagyjuk leülepedni, majd óvatosan szűrjük át tiszta edénybe, hogy aranysárga, átlátszó legyen. Ha zsírcseppek úszkálnak a leves tetején, papírszalvétával távolítsuk el.

Ha a leves zavaros, a langyos levesbe keverjünk egy felvert tojáshabot, és addig forraljuk, amíg a leves tiszta nem lesz. A keletkezett szürkés habot távolítsuk el, és újból szűrjük le.

Csészében tálaljuk!  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Az elsózott étel egyáltalán nem, vagy alig ehető. Amit főztünk nem kell kiönteni, kidobni, mert sokféle módon csökkenthető a só hatása.

Recept  (1910)

Az elsózott húsleves ízét mérsékelhetjük, ha a forró levesbe 2 simára kevert tojássárgáját keverünk. Jó megoldás az is, ha a felvert tojásfehérje habját tesszük. Ha megkocsonyásodik, emeljük ki. Az étel kevésbé lesz sós, mert a tojásfehérje a felesleget magába szívja.

Ha a főzeléket sóztuk el, eresszük fel egy kevés tejjel vagy tejföllel. Mérsékli a sós ízt. Néhány főzelék esetében jó hatással van az étel ízére, ha egy kevés (kávéskanálnyi ecet, kávéskanálnyi cukor) cukros ecetet keverünk az ételbe. Almaecet a legjobb!

Bármilyen étel sós ízét mérsékelhetjük, ha késhegynyi szódabikarbónát adunk az ételhez. A túlsózott húsételeknél is jó megoldás a szódabikarbóna használata. A szódát a mártásba tegyük, és szeleteljünk mellé egy nyers paradicsomot is. Tausz Előjegyezhető: 06 20 410 19 70