A fánk a királyi lakomák kedvelt finomsága volt. Mivel olcsó és könnyű tésztából készül, gyorsan elterjedt Európában. Nálunk a 19 században vált ismertté. Eleinte fánk sütése Dunántúlon indult be, és onnan terjedt át más vidékre.
Recept (1930)
A fánkot mindig meleg környezetben, eszközökkel (deszka) és anyagokkal (liszt, tojás) készítsük, különben tésztája könnyen lehűl, nem lesz tökéletes. Mindig kelt tésztából kovásszal készüljön. Csak így lesz könnyű.
Meleg tejben futtassuk fel az élesztőt. Liszttel keverjük el. Adjunk hozzá habosra vert tojást, citromot, sót és cukrot, jól dagasszuk meg. Hagyjuk kelni legalább kétszeresére. Utána ujjnyi vastagra nyomkodjuk szét, majd lisztbe mártott szaggatóval szaggassuk ki, de még tovább kelesszük, vigyázzunk: ne hagyjuk túl kelni. Akkor jó a tészta, ha megérintve puhának érezzük.
A sütést forró zsírban, egyenletes tűzön végezzük! De ne hevítsük túl a zsiradékot, mert akkor a fánk külseje hirtelen megbarnul és a belseje nyers marad. Egyszerre csak annyit süssünk, hogy kényelmesen elférjenek.
A szép színűre sült fánkokat forrón, vaníliás cukorral meghintve, baracklekvárral tálaljuk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70