Mediterrán vidéken honos, egyéves fűszernövény. A növény bokros növekedésű, levelei, szárai, bimbói szőrös felületűek. Virágai élénk kék, csillag alakúak. Teljes kinyíláskor ehetőek. Fiatal zsenge levelei is felhasználhatók ételek, italok ízesítésére.

Recept: (1910)

Saláták, hidegtálak, körítések, mártások fűszerezésére kitűnő. Ételek és italok ízesítésére is használhatjuk. Illatos leveleibe még húst is tölthetünk. Borágó csak frissen jó. Szárítással nem tartósítható, mivel nem őrzi meg íz anyagát, aromáját.

Kertben és a lakásban is nevelhetünk. Az erősen árnyékos helyek kivételével szinte mindenütt megél. Csak szárazság idején kell locsolni. Szépen fejlődik az ablakpárkányon és a teraszon is.

Ha a kertben a magját egyszer elültettük, később már állandóan kihajt. A magokat áprilisban vessük el. Az átültetést nem kedveli.

A leveleket mindig a bimbók megjelenése előtt szedjük. A fiatal, félig fejlett leveleket a tőről kézzel törjük le. Egy növényről egyszerre csak kevés levelet szedjünk, mert az eltávolított sok levél a növény pusztulásához is vezethet. (Tausz)

Nálunk már a 16. században is elérhető hús volt. Kezdetben elsősorban a borjú fejét kedvelték, később jött a bundázás korszaka, ahol a bécsi szelet került előtérbe. A borjúhús nem tartozott az olcsó húsok közé. Ezért leginkább az ünnepek fő eledele volt.

Recept (1915)

A borjúhúst először mindig pároljuk vagy előfőzzük, csak azután sütjük, különben nagy víztartalma miatt összezsugorodik. A párolás forró zsírban, fedő alatt, az előfőzés forrásban lévő vízben 5 percig történjen.

A húst sütés előtt sózzuk, fűszerezzük. Melegítsük át a sütőt!  A húst legalább egy órán át süssük, közben saját levével locsoljuk, ne hagyjuk kiszáradni. Vizet csak akkor öntsünk alá, ha saját leve elpárolgott, zsírjára sült.

Ha már szép piros, de még nem puha, öntözzük meg egy-egy kanálnyi ecettel vagy citromlével. A rostok megduzzadnak, és gyorsan megpuhulnak.

A sütőből kivett húst csak néhány perces pihentetés után vágjuk fel. A rostok kissé megkeményednek, így könnyebben szeletelhető. (Tausz)

A borjúhúst azért szeretjük, mert főzés, sütés után puha és zsenge. Az összetétele is kedvező: sok fehérjét és kevés zsírt tartalmaz. A legértékesebb húsa a tejjel és nyers takarmánnyal táplált állatoknak van.

Recept(1930)

A húst (2 kg) kockára vágjuk, a hagymát apróra vágjuk, és zsírban üvegesre pirítjuk, megszórjuk pirospaprikával. Rátesszük a felkockázott húst, ízlés szerint  megsózzuk, fűszerezzük, és fedő alatt pároljuk. Időnként megkavarjuk, hogy ne égjen oda.

Ha zsírjára sült, öntsünk alá egy kis vizet. Így rövid lében (zsírjában) pörkölődik a hús.

Amikor  puhulni kezd a hús, hozzáadjuk a felszeletelt paradicsomot, a felvágott zöldpaprikát, és készre főzzük az egészet. A leve se túl híg, se túl sűrű ne legyen.

A pörkölthöz készíthetünk galuskát vagy más tésztával is felszolgálhatjuk.  A tejföl se maradjon el. (Tausz)

A gulyás világviszonylatban is egyedülálló paraszti ételkülönlegesség a 19. századból. A húst vasbográcsban saját levében párolták. Majd ebből kialakult a klasszikus gulyás étel, ami csakhamar meghódította Európát és a világot. Eleinte csak marhából, később már más húsból is készült.

Recept (1930)

A marhahúst (60 dkg) apró kockákra vágjuk, megmossuk, leszűrjük.

A vöröshagymát (egy fej) apróra vágva a zsírban megpirítjuk, elkeverjük pirospaprikával, bele tesszük a húst és a paradicsomot (egy db), kicsit átfuttatjuk, feleresztjük kevés vízzel, enyhén megsózzuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát (2 gerezd) és a forrásban levő gulyásba beleszórunk egy kevés köménymagot, végül belevágunk  egy  db zöldpaprikát is.

Ha a hús puhulni kezd, a burgonyát (60 dkg) apró kockára vágva beletesszük a lébe, és a hússal együtt puhára főzzük.

Apró csipetkét is főzhetünk bele. (Tausz)

Recept (1910)

Jó birsalmasajt csak érett birsalmából készülhet!

 A gyümölcsöt alaposan mossuk meg, a hibás részeket vágjuk ki, majd szeleteljük négy- vagy hatfelé. Ezután tisztítsuk meg a magháztól.

 A főzést lassú tűzön, fedő alatt, kevés vízben végezzük. Miután puhára főtt, szűrőkanállal szedjük ki, a vizet csurgassuk le, húsdarálón daráljuk le vagy burgonyanyomón törjük át.

 A masszát lassú tűzön, állandó kevergetés mellett sűrítsük be. Ha a fakanál megáll benne, hagyjuk abba a főzést. Adjunk hozzá cukrot (egy kiló nyers masszához 50-80 dekát), majd addig főzzük, amíg a hideg tányérba csöppentett birslé azonnal meg nem kocsonyásodik.

A sűrítményt forrón öntsük valamilyen formába 2-3 cm vastagságban. A kiöntés gyorsan történjen, mert a birspép hamar megalvad. A formát előzetesen vékonyan olajozzuk be.

A kihűlt, megszilárdult sajtot borítsuk ki, és celofánnal letakarva meleg, száraz helyen szárítsuk. Időnként forgassuk meg. A teljes szikkadás 2-3 hétig tart.

A kész sajtot jól bezárt vagy lekötött üvegben, hűvös helyen tároljuk. Így hosszú ideig eltartható.

A birsalmasajt ízletesebb lesz, ha vékonyra vágott diót, mandulát keverünk bele. (recept. (Tausz)

Híres alföldi fogás. Évszázadokon át paraszti ételnek számított. Az egész országban ismert. Úgy tartják, hogy az igazi birkapörkölt a Nagykunság szívében született és bográcsban készült.

A birkahúst (melyről leszedjük a fagyút) leforrázzuk, majd hideg vízzel leöblítjük, és egyforma nagyságú darabokra vágjuk (egy kiló).

A finomra vágott vöröshagymát (egy fej) zsírban sárgára pirítjuk, meghintjük a pirospaprikával (egy evőkanál), hozzáadjuk a feldarabolt húst, beletesszük a zúzott fokhagymát (2 gerezd), megsózzuk, jól elkeverjük, és addig pörköljük, míg ki nem fehéredik.

Felengedjük annyi vízzel, hogy épp csak ellepje. Fedővel letakarva, lassú tűzön pároljuk.

Mielőtt teljesen megpuhulna, bele szeletelünk zöldpaprikát (egy db), darabokra vágott paradicsomot (2 darab), és készre főzzük.

A pörkölt akkor jó, ha alatta piros szaft keletkezik.

Galuskával, főtt burgonyával, tarhonyával tálalhatjuk. 

A kutatások szerint a britek voltak az első béka fogyasztok nyolcezer évvel ezelőtt. A franciák étrendjében már a 12. században megtalálható volt, és a francia konyha hagyományos étele lett a békahús. A Kárpát-medencében is a franciák honosították meg a békafogyasztást a 19. században.

Recept (1910)

A hidegvérű gerincesek közül a  kecskebéka húsa a legelterjedtebb. De használható még a gyepi béka és az ásóbéka is. Nálunk elsősorban a combját fogyasztják. Több országban viszont az egész állatot is megeszik.

A béka húsa fehér, zsenge, ízletes és könnyen emészthető. Tavasszal, ivarzás előtt a legízletesebb. Ilyenkor legjobb befogni és ételnek elkészíteni. Párosodás idején a húsnak már kellemetlen mellékíze van.

A combokat felhasználás előtt mindig alaposan mossuk meg, és ne felejtsük kivágni a tövükben levő zsigermaradványokat.

A combból sokféle étel készíthető. Rántva, roston, nyárson  süthetjük. De főzhetjük is! Nagyon jó paprikásan, gombamártásban. Sütésnél legyünk óvatosak, mert az omlós, vékony hús könnyen odasül!  Egy-egy combot öt-hat percnél tovább ne süssünk.

Bármilyen módon is készítjük el az ételt, a húst először mindig sózzuk meg, majd olajos citromlével öntsük le, igényünk szerint fűszerezzük. Finomabb a békecomb íze, ha egy napig pácban tartjuk. (Tausz) 

Őshazája India. Innen terjedt el az egész világon, és így Európába is. Itthon már több száz éve ismert növény. Első időkben főleg kerti növény volt. Fűszerként csak később került át a konyhába. Kellemes illatú, fanyar és pikáns ízű növény. Az ételeknek jellegzetes zamatot ad.

Recept

Fűszerezhetünk vele frissen és szárított formában. Adagolásakor mindig legyünk mértéktartóak, túladagolással elronthatjuk ételeinket. A szárított növényből elegendő egy mokkáskanálnyit adni az ételhez. A friss levelekből 2-3 darabot használjunk.

Ne főzzük hosszú ideig az étellel, mert az értékes ízanyag elillan belőle.

Levesek, főzelékek, szószok, pácok, mártások, valamint húsok, halételek ízesítője. Az ecetes és vizes uborkának is remek ízt ad.

Jól használhatjuk bizonyos szagok tompítására vagy teljes eltüntetésére is.

A morzsolt fűszert jól záródó edényben tároljuk. A fénytől óvjuk, mivel a fény hatására elveszti színét, és aromája is csökken.

Bazsalikomot lakásban is nevelhetünk. Cserépben és ládában egyaránt jól fejlődik. A kertbe csak a májusi fagyok után ültessük ki. Rendszeresen öntözzük. (Tausz)

Az alapmártások közül az egyik legismertebb a barna mártás. Felaprított csontokból, vegyes zöldségekből, fűszerezett barna rántásból készül. Házi borokkal zamatosítják.

 Recept (1910)

 Úgy készül, hogy a tisztított vegyes (sárgarépa, gyökér, zeller) zöldséget (25 dkg), vöröshagymát (egy fej), kisebb darabokra vágott marhacsontot (1-2 db) kevés zsírban  megpirítjuk, liszttel meghintjük és barnára pirítjuk.

 Ízesítjük babérlevéllel, borssal, egy kevés sóval, zeller zölddel, utána hozzáadjuk a szeletelt paradicsomot, (télen sűrített paradicsomot), majd jól  felforraljuk. Ezután feleresztjük húslével (3-4 deci), vörösborral (2 dl), és lassú tűzön addig főzzük  (3 óra), amíg a kívánt sűrűséget el nem értük. Vigyázzunk, hogy a mártás ne legyen se túl sűrű.

Vadhúsokhoz, marhahúsból készült pecsenyékhez szolgájuk fel. A borral készült barna mártások különösképpen kiváló íz javítok a bélszín- és hátszínszeletek esetében. (Tausz)

A banán megnevezése az afrikai bantu nyelvből került át a 16. században. A portugálok már ebben az időben árulták. Tömegesen a 19. században terjedt el. Nálunk az 1800-as években már ismerték. Eleinte luxusnak számított, csak a gazdagok fogyasztották. Nagyon kedvelt gyümölcs volt.

Recept (1930)

Az érett banán citromsárga színű. Vitaminokban gazdag, energiatartalma nagy. Serkenti a gondolkodást. Frissen fogyasztjuk. Ha zöld, nem teljesen érett, érését úgy gyorsíthatjuk meg, hogy papírba csomagoljuk, és szoba hőmérsékleten hagyjuk érni. Érlelésre az ideális hőmérséklet a 12-13 °C.

A lágy, édes és ízletes húsú gyümölcsöt nemcsak nyersen fogyaszthatjuk, hanem felhasználhatjuk krémek, sütemények, saláták készítéséhez is. Könnyen és gyorsan emészthető. Különösen előnyös a csecsemők táplálékának kiegészítésére, mert tiszta, egészséges, vitaminban dús, mag nélküli gyümölcs.

Gyorsan romló gyümölcs, éretten csak néhány napig tartható el. Féléretten megfelelő hőmérsékleten 10 napig is eláll. Ha ennél alacsonyabb vagy magasabb a hőmérséklet, a banán gyorsan romlik, megbarnul, és élvezhetetlenné válik. Ezért csak annyit vásároljunk belőle, amennyit elfogyasztunk.

Nem barnul meg, ha felhasználása előtt két órával héjastul vagy a nélkül beáztatjuk hideg vízbe. Arra azonban vigyázzunk, hogy a víz ne legyen jéghideg, mert a hideg megfosztja finom aromájától. (Tausz)