Recept (1910)

A megmosott és leszárított oldalast (80 dkg) sóval bedörzsöljük, a megtisztított, összezúzott fokhagymát (6 gerezd) is rákenjük. Igény szerint borsot vagy pirospaprikát is szórunk rá. Aki szereti, a húsdarabokat mustárral is  bevonhatja.

A húsokat beletesszük a tepsibe. Rászórunk köménymagot is. Aláöntünk egy  pohár vizet (a vizet borral is helyettesíthetjük), és az előmelegített, forró sütőbe tesszük. Erős lángon legalább 25 percig pároljuk, majd csökkentjük a lángot. A tepsit kissé kihúzzuk, és az alján összegyűlt lével időnként  meglocsoljuk. Utána a húst még félórát tovább sütjük.

Ha a hús már puha (ellenőrzés után), a megpirult darabokat megfordítjuk, és a másik oldalát is pirosra pirítom.

Az igényeknek megfelelően tálaljuk. (Tausz) A könyv előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Elő- és Dél-Ázsiában őshonos. Az egész világon elterjedt. Ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki. Nálunk a középkortól termesztik. A magyar konyha nélküle nem képzelhető el. Felhasználhatjuk levesekbe, mártásokba szószokba, salátákba, sültekhez, vadas ételek elkészítéséhez.

Recept (eredeti)

A legaromásabb fokhagymaízt akkor kapjuk, ha nyersen (tisztítás után) szétnyomjuk, és az éppen forrásponton levő ételbe keverjük. Az illóolaj és az aromaanyag a legjobban forrásponton oldódik ki. Az ételhez kevert fokhagymát főzni nem szabad!

Aromásabb lesz az étel, ha a gerezdeket egészben tesszük bele tálalás előtt, majd néhány perc múlva kiemeljük. Ne dobjuk forró olajba, mert megéghet és keserű lesz. Kis tűzön pirítsuk.

A fokhagyma íze attól is függ, hogy milyen fűszert és nyersanyagot keverünk hozzá.

Ha kevésbé erős fokhagymaízt szeretnénk elérni, egy-két percig forraljuk a fokhagymás ételt. Az erős íz akkor is csökken, ha a fokhagymát egy csészében szétnyomjuk, ráöntünk egy evőkanál vizet, majd a léből szükség szerint öntünk az ételbe.

Ha lassan pároljuk, finom zamatú és könnyen kenhető lesz. Úgy is pépes lesz, ha  megtisztítva pároljuk és áttörjük. Kenhetjük kenyérre, húsra, felvágottra, vagy belekeverhetjük salátába, szószba, főzelékbe, levesbe. (Tausz) Előjegyezhető: 06 410 19 70

A kávé Abesszíniából jutott el az arabokhoz. Gyorsan elterjedt Arábiában és Perzsiában. A kávéfogyasztás Európában fokozatosan honosodott meg. Az első kávéházat Velencében nyitották. 1647-ben. Később Európa nagyobb városaiban egymás után nyíltak kávéházak. Hazánkban a törökök honosították meg. Az 1500-as év végégétől több török kávéfőző működött Pesten és Budán.

Recept (1910)

 A feketekávé íze, színe, illata függ a kávé helyes pörkölésétől, valamint a felhasznált víztől. Erőssége viszont független a színétől. Alapos kilúgozásához csak a friss, lágy víz alkalmas! Ha a víz nagyon meszes, tegyünk bele egy késhegynyi szódabikarbónát.

Mindig frissen darált kávét használjunk. Ha magunk daráljuk a kávébabot, csak főzés előtt őröljük meg! A maradékot pedig tartsuk jól záródó dobozban vagy üvegben. Természetesen a tárolt őrleményből csak gyenge ízű és illatú főzet készíthető később!

Mivel íz- és illatanyaga könnyen elillan, lehetőleg zárt edényben főzzük a kávét. Az edényt más célra ne használjuk!

Közvetlenül a tűzön ne melegítsük a kihűlt kávét, mert elveszti aromáját. Legjobb edénnyel együtt forró vízbe állítani, s így felmelegíteni a kívánt hőfokra.

A főzet koffeintartalmát tej hozzáadásával csökkenthetjük. Ízesebb lesz, ha egy kevés kakaóport vagy egy darabka csokoládét adunk hozzá. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

2 db sárgarépa, 1 db karalábé, 25 dkg zöldborsó, 1 liter tej, liszt, zsír vagy vaj, cukor, só petrezselyemzöld, 1 db tojás.

A zöldségeket (karalábét, sárgarépát) megtisztítjuk, apró darabokra vágjuk, megsózzuk, és beletesszük a zöldborsót, az apróra vágott hagymát is belevágunk, majd annyi vízben, amennyi ellepi, feltesszük párolni. Világos rántást készítünk zsírból és lisztből. Belevágjuk a felaprított zöldpetrezselymet, beleöntünk egy kevés tejet, jól elkeverjük, majd hideg vízzel feleresztjük, és a megpárolt zöldségre ráöntjük, berántjuk. Igény szerint ízesítjük, majd újból felforraljuk. Ha a főzelék túl sűrűre sikerült, tejjel hígítjuk.  

Az ókori Egyiptomból származik. Európába a görög hozták be, később nemesítették, és kialakult a ma is ismert zöldség. Egyike a legrégebben termesztett zöldségünknek.

A tavasz egyik első vitaminforrása. A primőr saláta levelei zsengék. Még valamennyi levele felhasználható. A szabadföldi saláták már fejesek, külső leveleik kissé érdesek, kemények.

Felhasználásuk előtt a kevésbé hasznos leveleket vágjuk le tövével együtt. A megmaradt részt negyedeljük, és folyóvízben alaposan mossuk meg.

Tetszés szerinti mennyiségben adagolt cukorral, sóval, ecettel vagy citromlével salátalevet készítünk, jól megmártjuk benne a salátát, tálra tesszük. Tetejét meglocsolhatjuk finom olívaolajjal, és tehetünk mellé főtt tojásokat is.

Készíthetünk más fajta salátalevet is, miszerint a főtt tojások sárgáját áttörjük, mustárral és olívaolajjal elkeverjük, citromlével, sóval, törött borssal, néhány csepp tárkony ecettel ízesítjük. Jól elkeverjük benne a negyedekbe vágott saláta fejeket. Önálló ételként is tálalhatjuk. 

Már az ókorban ismert volt a fűszeres vagdalt húsból készült étel.  Nálunk is több száz éve  készítik. Az egyik leggyakrabban fogyasztott magyar húsétel. Elnevezése (fasírt) német eredetű. A 19. században vettük át. A vagdalt elnevezés pedig abból származik, hogy a húst régen nem darálták, hanem kisebb darabokra vágták, vagdalták, és ebből készítették a húsmasszát. A magyar konyhában elsősorban a pogácsa alakúra formázott fasírt a kedvelt, de az egyben sült is népszerű.

Recept  (1910)

A fasírozottat készíthetjük sertéshúsból, marhahúsból egyaránt. Lehet fele sertés-, fele marhús (50 dkg darált) A megdarált húst összegyúrjuk 2 db tojással, 2 db tejbe  áztatott, kifacsart zsemlével. Fűszerezzük sóval, borssal, reszelt vöröshagymával (egy db), egy kevés összetört fokhagymával. Hozzá önthetünk fél deci tejszínt és 5 dkg felpuhított vajat. Mindezt jól összedolgozzuk.

Ha egy darabban sütjük, a húsmasszát henger alakúra formázzuk, kizsírozott tepsibe tesszük, a tetejét megkenjük egy kevés zsírral és világos pirosra sütjük. Közben saját zsírjával többször meglocsoljuk. Ha a zsírja erősen pirul, egy kevés forró vizet öntsünk alá, hogy ne égjen meg.

Ha pogácsákat készítünk, a masszából zsíros kézzel gombócokat formálunk, majd ellapítjuk őket, zsemlemorzsában megforgatjuk, forró zsírba mindkét oldalukat rózsaszínűre sütjük. A húspogácsákat körettel, salátával, főzelékkel tálaljuk.

Párolt vagy főtt húsból is jó fasírtmassza állítható össze. Szaporítóanyagként beledolgozhatunk zsemlemorzsát, zsemlét és kenyeret, sőt akár zabpelyhet is. Ilyenkor tegyünk bele egy nyers tojást is.

A sütés vége felé a fasírt állapotát hústűvel ellenőrizzük. Ha a szúrás helyén nem jön ki sárgás, véres nedv, a hús elkészült. (Tausz) Előjegyezhető:06 20 410 19 70

A fánk a királyi lakomák kedvelt finomsága volt. Mivel olcsó és könnyű tésztából készül, gyorsan elterjedt Európában. Nálunk a 19 században vált ismertté. Eleinte fánk sütése Dunántúlon indult be, és onnan terjedt át más vidékre.

Recept (1930)

A fánkot mindig meleg környezetben, eszközökkel (deszka) és anyagokkal (liszt, tojás) készítsük, különben tésztája könnyen lehűl, nem lesz tökéletes. Mindig kelt tésztából kovásszal készüljön. Csak így lesz könnyű.

Meleg tejben futtassuk fel az élesztőt. Liszttel keverjük el. Adjunk hozzá habosra vert tojást, citromot, sót és cukrot, jól dagasszuk meg. Hagyjuk kelni legalább kétszeresére.  Utána  ujjnyi vastagra nyomkodjuk szét, majd  lisztbe mártott szaggatóval szaggassuk ki, de még tovább kelesszük, vigyázzunk: ne hagyjuk túl kelni. Akkor jó a tészta, ha megérintve puhának érezzük.

A sütést forró zsírban, egyenletes tűzön végezzük! De ne hevítsük túl a zsiradékot, mert akkor a fánk külseje hirtelen megbarnul és a belseje nyers marad. Egyszerre  csak annyit süssünk, hogy kényelmesen elférjenek.

A szép színűre sült  fánkokat forrón, vaníliás cukorral meghintve, baracklekvárral  tálaljuk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Már az ókorban is fűszereztek vele. Ceylon szigetén és a Szudán szigeteken, valamint Kínában vadon is elő fák ágairól lefejtett kérge. Erős illatú, édeskés, csípős ételízesítő. Hazánkban a 15. században már ismert volt. De igazából csak a 18. században vált népszerűvé.

Recept (1910)

A fahéj rendkívül erős illatú, elnyom minden más szagot. Adagolásakor mindenképpen vegyük figyelembe. Étellel együtt főzhető, forralható, nem veszít aromájából. Forralt borok, gyümölcslevesek, befőttek, kompótok alapfűszere.

Őrölt állapotban ízesíthetünk vele süteményeket, édes töltelékeket, tejes ételeket. Néhány sültnek is (kacsa, bárány) kiváló fűszere lehet. Igen pikáns ízt ad az ételnek. Salátákba (uborka, paradicsom) téve különleges zamatokkal gazdagodhatunk.

A fahéj más fűszerekkel jól keverhető. Ha ánizs-, szegfűszeg- és édesgyökér- őrleménnyel keverjük, egzotikus ízt érhetünk el vele.

Mind az őrölt, mind az egész fahéjat zárt edényben, száraz helyen tároljuk. Vigyázzunk, tárolás közben könnyen átveszi az idegen szagokat!  (Tausz) Előjegyezhető:06 20 419 70

A magyar konyha egyedülálló alkotó része a rántás. Több száz éves hagyománya van. Elődeink az ételeinket többnyire rántással sűrítették, de habarást vagy lisztszórást is alkalmaztak. Főzelékeink esetében azonban csak a magyar konyhára jellemző rántást használták. A rántásos eljárással az ételeket nemcsak sűrítették, hanem (fűszerekkel) ízesebbé is tették.

Recept (1930)

A kialakult sűrítési eljárás szerint a leveseket hígabbra, a mártásokat, főzelékeket sűrűbbre sűríthetjük. Vannak ételek, melyeknél a rántás íze nem kívánatos. Ilyenkor a habarásos eljárást alkalmazzuk: a lisztet tejjel vagy tejföllel simára keverjük, és az ételhez öntjük. Finomabb habarás esetében tojássárgája és tejszín keveréket készítünk.

Rántással és habarással csak forrásban levő vagy forró ételt sűríthetünk, különben a sűrítőanyag összecsomósodik.

Ha rántást készítünk, a forró rántást mindig hideg vagy forró vízzel öntsük fel, mert nem lesz csomós. Ha mégis csomósra sikerült, szűrőn keresztül öntsük az ételbe.

A berántott ételt addig főzzük, amíg nyers rántás íze el nem tűnik.  Forraláskor az edényt ne fedjük le, mert a keletkező gőz a fedelet felemeli, az étel kifut.

A hagyományosan rántással készített ételek nagy részét habarással is sűríthetjük, könnyűek és zsiradékmentesek lesznek.

Behintéssel a teljesen zsírjára sütött húsokat, főzelékeket érdemes sűríteni. A lisztet a párolás végén szórjuk az ételre de csak annyit használjunk, hogy az étel ne legyen túl sűrű. Így a hús vagy a zöldség alatt megfelelő sűrűségű mártást kapunk. (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70

Az erőleves majdnem úgy készül, mint a marhahúsleves, annyiban tér el, hogy a sovány marhahúst meg kell darálnunk, a paradicsompürével és tojás fehérjével el kell keverni, a főzése pedig hosszadalmas.

Recept (1910)

A darált marhahúst (50 deka) egy tojásfehérjével és egy kevés paradicsompürével (evőkanál) jól elkeverjük, hozzáadjuk az apróra szeletelt zöldségeket és a csontokat (2 db kisebb csont), ráöntünk 2 liter hideg vizet, megsózzuk, fűszerezzük ízlés szerint (bors, gyömbér), és feltesszük forrni állandóan kevergetve.

Ha a lé már felforrt, lassú tűzön egyenletesen főzzük 3-4 hosszat. Főzés közben szedjük le a zsírját, de a levest ne keverjük fel.

Ha befejeztük a főzést, vegyük le a tűzhelyről, és 10 percig hagyjuk leülepedni, majd óvatosan szűrjük át tiszta edénybe, hogy aranysárga, átlátszó legyen. Ha zsírcseppek úszkálnak a leves tetején, papírszalvétával távolítsuk el.

Ha a leves zavaros, a langyos levesbe keverjünk egy felvert tojáshabot, és addig forraljuk, amíg a leves tiszta nem lesz. A keletkezett szürkés habot távolítsuk el, és újból szűrjük le.

Csészében tálaljuk!  (Tausz) Előjegyezhető: 06 20 410 19 70