A Jókai -bableves már az 1930-as évek előtt is szerepelt az éttermek menüjében. Igaz egy kicsit másként készítették, mint korábban, de az eredeti értékek megmaradtak. Jókai kedvenc étele füstölt malackörömmel, magyaros (paprikás) rántással készült. Nem volt benne se csülök, se zöldség és sem pedig csipetke. Az alapját a kocsonyásra főtt malacköröm, valamint a nagy szemű lóbab képezte.

Recept (1930)

A tarkababot (30 dkg) előző nap áztassuk be hideg vízben. Másnap csülökkel (30 dkg), füstölt malackörömmel együtt tegyük fel főni két liter vízben.

Ha félig megfőtt, fokhagymával (3 gerezd) és babérlevével (egy db) ízesítjük, beletesszük a zöldségeket és a karikákra vágott kolbászt (20 dkg).  Amikor bab és a csülök is megpuhult, a csülköt kivesszük, kicsontozzuk, és a húsát kis kockákra vágjuk, a levest megsózzuk.

Közben a hagymát apróra vágjuk és a zsírban kissé megpirítjuk, hozzáadjuk a lisztet, paprikával meghintjük, egy kevés vízzel felengedjük, és a levesbe keverjük. A húsdarabokat beletesszük, majd alaposan átforraljuk. Ha az étel nem lenne elég sós, utána sózzuk. Végül a tejfölt (2 dl) beleöntjük.

Csipetkét főzünk bele. A könyv megvásárolható

Joghurtot csak jó, zsíros tejből érdemes készíteni, de megfelelő savanyítóra is szükség van. Ha a tej nem eléggé zsíros, a zsírtartalmát tejszín vagy tejfel hozzáadásával növelhetjük. Oltóanyagnak pedig az előzőleg készített joghurt maradékot használjuk.

Recept (1910)

Készítésének legegyszerűbb módja, ha a tejet felforraljuk (vagy besűrítjük), majd lehűtjük,

folyamatos kavarás közben minden fél liter tejre egy evőkanál friss joghurtot öntünk.

Az edényt azután meleg helyre állítjuk, és a tejet addig érleljük, míg meg nem alvad. Az érleléshez 3-5 óra szükséges.

Fogyasztás előtt tartsuk legalább 3-4 órát hidegen. Tíz fokra lehűtve néha egy hétig is eláll anélkül, hogy a tejsav baktériumok elszaporodnának benne. Idővel azonban az erjesztő gombák a hűtött joghurtot is megronthatják.

Fontos tudni, hogy a joghurt nem lesz kifogástalan, ha a savanyításához nem friss joghurtmaradékot használunk, vagy az előző készítésből félretett joghurt elgyengült, rossz, fertőzött. Ilyenkor máshonnan szerezzünk be oltóanyagot. A könyv megvásárolható!

A középkorban az ételek ízének javítására a só volt az egyetlen fűszer. Ez nem jelentett kellő változatosságot. Újakat kerestek. Ilyen volt a torma, petrezselyem, tárkony, fokhagyma. Később felzárkózott hozzájuk a sáfrány, bors, szegfűszeg, gyömbér is.

Recept (1910)

Az ételek kellemes íze, zamata, illata csak ízesítő anyagokkal (fűszerekkel) fokozható. Az ízesítő anyagok az eredeti ízt jobban érvényre juttatják, hangsúlyozzák. Ízesítők nélkül az étel egyhangú, élvezhetetlen, sokszor ehetetlen. Ízesíthetünk sóval, cukorral, ecettel, citrommal, fűszerekkel, pirítással, füstöléssel, pácolással, tűzdeléssel.

Ételeinket igyekezzünk helyesen ízesíteni. A jól ízesített ételek serkentik az emésztőszervek működését, az étvágyat fokozzák. A túlfűszerezett ételek viszont károsan hatnak a szervezetre.

A fűszerezés mindig mértéktartó legyen! Az ételekben minden íz az étel jellegéhez igazodjon. Úgy fűszerezzünk, hogy az étel ne veszítse el jellegzetes ízét. Fordítsunk figyelmet a szín és íz egységére is.

Ügyeljünk az ízek harmóniájára. Ne használjunk együtt olyan fűszereket, amelyek közül az egyik elnyomja, vagy közömbösíti a másikat. Ha több fűszert használunk, törekedjünk arra, hogy egyik íz se domináljon. Az ízesítés akkor lesz tökéletes, ha a felhasznált fűszerek az ételből nem érezhetők ki.

Szabjuk az ételt egyéni ízlésünkhöz, kívánalmainkhoz. A fűszereket úgy adagoljuk, hogy az étel mennyiségének és ízlésünknek megfeleljenek. Ne ragaszkodjunk a receptekhez! A könyv megvásárolható!