Ha hirtelensültet készítünk, a hús legyen fiatal, nem teljesen frissen vágott és zsírral kellőképpen átszőtt. Lehetőleg egyenletes vastagságú, lapos hússzeleteket készítsünk elő sütésre.

Recept (1910)

A megmosott húst vékonyra szeleteljük fel. Az izomrostokat húskalapáccsal lazítsuk, majd vagdaljuk be, hogy ne ugorjanak össze.

 A sütéshez vasserpenyőt használjunk, mert a zsír ebben marad a legforróbb. A zsírt forrási hőmérsékletre hevítsük! Erős lángon süssünk.

 A szeleteket megsózzuk, és egyenként beletesszük a felforrósított zsírba, mikor egyik fele megfehéredett, azonnal fordítsuk meg, hogy íze ne süljön ki. Azután süssük át.

 A szeletek forgatásához, igazításához ne villát, hanem húslapátot használjunk, különben a szúrás helyén az értékes tápanyagok elfolynak, a hús száraz lesz.

A kész szeleteket rakjuk azonnal tálra, és tálaljuk. Könyv: 06 20 410 19 70

Recept (1930)

A savanyú káposztát (60 dkg) kissé kimossuk, hogy ne legyen túl savanyú, és egy kevés vízben feltesszük főni.

A sertésbordákat (4 db) megsózzuk, és a forró zsírban mindkét oldalukon hirtelen átsütjük. Ezután elővesszük a savanyú leveleket (4 db) mindegyik közepébe helyezzünk egy-egy kissé átsütött bordaszeletet.

A zsírban pirítsuk meg a finomra vagdalt vöröshagymát (egy fej), paprikázzuk halvány színűre, öntsük a felét a forrásban levő káposztára, a másik feléhez keverjük hozzá a megpárolt rizst (3 dkg), a darált húst (25 dkg), sózzuk, fűszerezzük, majd gyúrjuk össze..

Osszuk el masszát a bordaszeleteken, és mindegyik tetejére tegyünk a felszeletelt debreceni kolbászból is.

Az egészet csomagoljuk be a savanyú levelekbe, helyezzük a forrásban levő káposztára, hintsük meg kaporral és fedő alatt lassan pároljuk puhára.

Ha megpuhult, a tejfölt (2 dl) először liszttel keverjük el, majd egy kevés vizet hozzáadva, ráöntjük a káposztára, s még egyszer felforraljuk, és tálaljuk. Könyv: 06 20 410 19 70

Ügyeljünk arra, hogy a hal friss legyen, mert húsa gyorsabban romlik, mint a vágóállatoké. A legegyszerűbb módja a sütés, de készíthetjük paprikásan is. A harcsa csak a kisebb méretben (4 kg) jó, ilyenkor még nem zsíros. A elmúlt századokban a harcsapaprikás nem tartozott a népszerű ételek közé.

Recept (1930)

A megtisztított halat (2 kg) mossuk meg két-három vízben. A fejét és uszonyait vágjuk le. A belsőségeket távolítsuk el, majd kétujjnyi szélesre szeleteljük fel, oldalait vagdaljuk be, sózzuk meg, és tegyük félre.

Közben a füstölt szalonnát (10 dkg) kockákra vágjuk, lábasban kiolvasztjuk, a felaprított hagymát (egy fej) aranysárgára pirítjuk. Belerakjuk a halszeleteket, hozzáadjuk a pirospaprikát (egy deka) és alap lével felöntve (egy liter) megpároljuk. A kicsumázott paprikát és paradicsomot is beleteszünk. Arra azonban vigyázzunk, hogy a hal ne főjön szét.

Tálaláskor a tányéron felszolgált paprikást tejfellel is locsoljuk meg. Könyv: 06 20 410 19 70

Mivel régen a vidéken sok esetben csak a hét végén került hús az asztalra, a nehéz munkát végzők számára elő kellett állítani egy laktató ételt. Így született meg a hús nélküli hamis gulyás, az egyik legismertebb magyaros levesünk.

Recept (1930)

A zsírt felhevítjük, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát. Folyton keverés mellett megpirítjuk, meghintjük pirospaprikával, őrölt köménnyel, egy kevés vízzel felengedjük, elkeverjük.

Ha zsírjára pirult, hozzáadjuk az apró kockára vágott krumplit és addig pároljuk, amíg üvegesedni kezd, sózzuk meg és forró vízzel vagy csont lével feleresztjük. 

Amikor a krumpli már félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított, feldarabolt zöldpaprikát és a felszeletelt paradicsomot. Beletesszük az összezúzott fokhagymát is. 

Tálalás előtt főzzünk bele csipetkét. Könyv: 06 20 410 19 70

A halászlé végeredményben hosszú lére eresztett halpaprikás. Az őrölt pirospaprika elterjedésével alakult ki a 18.-19. század fordulóján. Az igazi halászlé szabad tűzön, bográcsban készül többféle halból.

Recept (1910)

A halakat (Jó, ha sokféle van) mindig egészben mossuk meg, majd csak azután daraboljuk fel. A jó íz kedvéért a léhez néhány kárászt is felhasználhatunk. Legalább két fej vöröshagymát karikákra vágunk és a bogrács aljára szórjuk, megsózzuk. Ezután a halak fejét, uszonyokat, farok részeket, valamint a kárászokat rakjuk a hagymára, és az egészet forraljuk fel két liter vízben, hintsük meg egy evőkanál pirospaprikával. Közepes lángon 50 percig főzzük. A kifőtt fejeket, uszonyokat szedjük ki a léből, és a korábban már besózott haldarabokat főzzük bele. A lébe tegyünk egy cseresznyepaprikát, vágjunk bele egy zöldpaprikát, és annyi hideg vízzel öntsük fel, hogy a szeleteket teljesen ellepje. Hozzáadunk egy deci bort és egyenletes lassú tűzön 50 percig főzzük. Időnként a bográcsot megrázogatjuk. Keverni nem szabad, mert a hal összetörik. Könyv: 06 20 410 19 70

Recept: 1930

A sovány tarjaszeleteket (4 szelet) megsózzuk, lisztbe mártjuk. Serpenyőben a zsírt felforrósítjuk, a hússzeletek mindkét oldalát átsütjük, majd kevés vizet aláöntünk és fedő alatt puhára pároljuk.

A megtisztított vöröshagymát (2 fej) vastag karikákra vágjuk, és lisztbe mártva, bő zsírban pirosra sütjük. Enyhén megsózzuk.

A húshoz gombát (20 dkg) is adhatunk. A felszeletelt, megsózott, megborsozott gombát felforrósított zsírba tesszük, majd saját levében, fedő alatt addig pároljuk, amíg zsírjára nem sült. Levesszük a tűzről és belekeverjük a tejfölt (egy dl). A sült húsokat külön tányérokra tesszük, a párolt gombából egy keveset rárakunk, majd betakarjuk a ropogósra sült hagymakarikákkal.

Sült krumplival, rizzsel tálaljuk. Könyv: 06 20 410 19 70

Sokan úgy tudják, hogy a pincepörkölt a paprikás krumpli és a pörkölt keveréke, meglocsolva vörösborral. Magyarország ősidők óta rendkívül népszerű étele. Ma is sokan főzik, főleg pincészetek környékén. A városokban leginkább a vendéglőkben érhetjük el ezt a finom ételt. Eredetileg marhahúsból vagy vegyes húsból készült. Ma már inkább sertéshúst használnak hozzá.

Recept (1910)

Először a füstölt szalonnát (3 szelet) lassú tűzön megpirítjuk a bográcsban, előtte azonban a bőrig bevagdossuk. A keletkezett zsíron üvegesre pároljuk az apróra vágott vöröshagymát (egy fej). Hozzáadjuk a kockákra vágott marhahúst (egy kiló), és fehérre pirítjuk, majd kevés vízzel vagy csontlével felöntjük, és tovább pároljuk.

Felszeleteljük a zöldpaprikát (2 db) és a paradicsomot (3 db). Zúzott fokhagymával (3 gerezd), borssal, köménnyel és sóval ízesítjük.

Harminc perces főzés után beletesszük a kis kockákra vágott sertéshúst (30 deka), és az egészet gyakori keveréssel lassan tovább pároljuk. Ha szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet.

A majdnem puhára főtt húsra rászórjuk a pirospaprikát, és ráöntünk legalább fél liter vörösbort.  

Ha hús megpuhult, beletesszük a kockára vágott burgonyát, majd készre főzzük az ételt.

Tálaláskor a tetejére a megpirított szalonnadarabokat. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70

Az elmúlt századokban az egyszerű konyhákban eléggé népszerű leves volt. Ma már csak néhány vidéken készítik és fogyasztják.

Recept (1912)

A felolvasztott vajban (5 deka) átkeverjük a lereszelt tormát (25 deka), megszórjuk liszttel (2 evőkanál), és pár percig pirítjuk. Csomómentesen elkeverjük csontlevessel vagy húslevessel (egy liter). Sűrűbb lesz a leves, ha hozzákeverünk még 2 dl tejfölt is. Ízlés szerint sózzuk, megszórhatjuk még őrölt borssal, forraljuk fel, és tálaljuk. Ha sűrűre sikerült, húslevessel hígíthatjuk.

Tálaláskor a tetejére tehetünk pirított szalonnát, sonkát. Rászórhatunk zöldpetrezselymet vagy snidlinget is. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70

Recept (1915)

Apróra vágott vöröshagymát (1 fej) és karikára vágott sárgarépát zsíron megpároljuk. Hozzáadjuk a feldarabolt csirkét, vagy felkockázott pulykamell filét, jól megpároljuk. Aláöntünk egy pohár fehér bort, fűszerezzük (egy csomó) vagdalt tárkonnyal, sóval és törött borssal, tehetünk bele zöldborsót, zöldbabot is, majd az egészet fedő alatt puhára pároljuk.

Közben a tejfölt (2 dl) külön edényben elkeverjük liszttel és a levesből ráöntünk kb. 2 deci levet, jól felforraljuk. Ha hangsúlyozni szeretnénk a tárkony ízét, hozzáönthetünk még 2-3 evőkanál tárkonyecet is.

Tálaláskor felvágott citromszeletekkel, tejföllel díszíthetjük. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70

A belsőségek közül talán a szalontüdő a legelterjedtebb étel. Egyszerű, könnyű ételkülönlegességnek számít. A legízletesebben ősidők óta a kocsmákban, vendéglőkben készítették. A fűszeres, savanykás menü csábította a vendégeket. Az elmúlt századokban az osztrák, cseh vendéglők fő ételei közé tartozott a szalontüdő. A magyar csárdákból, konyhákból sem hiányzott. Sőt elkészítési módja szerint magyarnak is tekinthető. Eredetileg csak borjútüdőből készítették, később álltak át a sertésre.

Először tisztítsuk meg a tüdőt (egy kiló), majd egy fej megtisztított vöröshagymával, egy babérlevéllel, sóval, borssal tegyük fel főni annyi vízben, hogy ellepje. Lefedve főzzük puhára. Ha megfőtt és kihűlt, vágjuk vékony metéltre és tegyük át egy másik lábasba.

Zsírban cukorral (evőkanál) pirított barna rántást készítünk. Ezután hozzátesszük az apróra vágott vöröshagymát (egy fej), az összezúzott fokhagymát (3 gerezd), a leszeletelt uborkát (egy nyers), a kapribogyót és a reszelt citromhéjat. Jól átkeverjük, megszórjuk pirospaprikával és felengedjük azzal a lével, amelyikben a tüdő főtt. Felforraljuk. Sóval, citromlével, mustárral, ecettel ízesítjük, rászűrjük a metéltre vágott tüdőre. Tejfölt is tehetünk rá.

A fűszeres, savanykás tüdőt zsemlegombóccal tálaljuk. (Tausz) Könyv: 06 20 410 19 70